...

ลz élєт ลмiяe иεм vágytam . . .

' Úgy érezte, a szíve kiröppen a mellkasából. Olyan volt, mintha papírból vágták volna ki, lassan forgott, majd ellibegett a mesés világba, ahol az álomszép, csodás jövő várt rá . . Tévedett? '

chat.

ennyien vagyunk

Friss topikok

  • blackcurrant: mikor lesz újjabb rész?? Már hetek óta várom. Nagyon jó a sorozat!! (2009.11.21. 12:34) 16.rész
  • godaaa: és még nem tudsz mindent .... :D (2009.09.12. 22:30) 4.rész

Linkblog

16.rész

2009.10.30. 18:58 godaaa

Hogy hangolódj rá.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ziháltak. A levegő párájától és a rájuk vetődő langyos hullámoktól ziháltak. Egymással szemben ültek még. Igazság szerint a zihálás a futás miatt keletkezett. Mikor a lány kézen fogta a fiút egy szikla felé futott vele. Bámészkodójuk nem igen akadt, mivel akkora már a nap helyét a hold váltotta fel. Fényesen ragyogott, és rávílágított a két zihálóra.

Látni engedte, mikor a lány egy légy kacaj kíséretében eldobta a polóját. Nem foglalkozott, vele hogy az belerepült a tengerbe a habok közé. Napbarnított testén, a hold különös táncot rájt. Fehér melltartót viselt, így különösen feltűnő volt, hamvas bőre. Köldökében meg-meg csillant valami. Egy ékszer lehetett, csillag formájú, amely tökéletesen egybeillet, a fiú alhasán lévő tetoválásával.

Ezekszerint, minketten poló nékül álltak egymással szemben. Minkettőjük szemében eszeveszett mohóság lakozott. Mohón falták egymás felsőtestét. Úgy csináltak mintha ez lenne az első alkalom rá. A lány egy bájos és kihívó mosoly kiséretében, kigombolta, majd szép lassan levette magáról, a nadrágját.

A fiú felpattant, talán elkattant nála valami. Szempillantás alatt megvált a saját nadrágjától. Így hát fehér betűkkel 'Calvin Klein' felíratú boxerben állt a mosolygós lány elött. A boxer engedni látta, hogy elöl igencsak kiemelkedett. Mikor a lány ezt észrevette, egy göndör kacaj kiséretében, hátatfordított, majd a hullámok közé vetette magát.

Közben.

A repülő mosdója előtt, egy lány ácsorgott. Nem arra várt, hogy rá kerüljön a sor. Nem. Idegesen járkált fel-alá. Késett. A repülő min üllt, most fél óra késében volt.

Idegesen beletúrt hullámos vörösesbarna hosszú hajába,kicsit megrázta és hátradobta. Barna szeme leföl cikázott az utasokon. Mindenkire haragos volt abban a pillanatban.

Hissz annyira várta ezt a pár napot, mikor a kedvesével lehet. Ő már várta. Pár perce beszéltek telefonon, mikor elment a térerő. Megbeszélték, hogy hol találkoznak, de mikor arra került a sor, hogy az időt beszéljék meg pityegett kettőt a telefon.

-francba- suttogta maga elé a lány.

Majd dühösen visszacikázott a helyére.

A víz körülölelt. Magam sem tudtam mi ütött belém, hogy a hullámok közé ugrottam, de abban a pillanatban élveztem.

Kiváncsi voltm Bill mikor ugrik utánnam, mert nem a vízbe ugrásairól volt híres. Egyenesen rettegett attól, hogy magától vízbe vesse magát.

De mikor felértem a víz tetejére, nem láttam, hogy ott állt volna a sziklán.Hurrá ez itt hagyott. És mikor kezdtem volna kimászni a cirógató vízből, egy gyengéd kéz ölelt körül.

-Azt hitted ennyivel megúszod??- suttogta cinikusan mégis őrjítően szexin a fülembe.

Azzal mgávl ragadott. Le a víz alá, hol az gyengéden ölelt körül minket. ruhát már nem is éreztem magamon. Csak Bill kezét, amint újra és újra felfedezésre indul a testemen. Persze én is tapógatóztam.

Néh néha felbuktunk levegőért. De a víz ami odalent körül vett, szinte szerelmesen búgta az imákat fülünkbe.

Éreztem Bill már nem bír magával. Természetesen megtörtént. Magáévá tett, ahogy ígérte. De ijedt, soha életemben nem éreztem, a víz cirgatása, Bill ölelése és csókjai. Lelkemben új fényt gyújtottak újra elkezdtem remélni...

Pár órával később, Bill ingében és egy vízásztatta rövidnadrágban, battyogtam mellette. De ahogy ő nézett ki.

Nem volt rajta felső, mert én azt kellően lenyúltam tőle, mivel az enyémet isten tudja, hova dobta. A farmerja, vízes volt, de annyira, hogy mégha 6x beraktunk volna centrifúgázni se csurgott volna ki.

A haja volt a legérdekesebb és a legviccesebb, amin fél órája nevettem. Bár az utóbbi 10 percben már rá nézni sem mertem, mert már eléggé morgott, hogy ilyen szívtelenül kinevetem szegényt.

Televolt moszattal, algával és különbőző növényekkel. Jó az én hajam sem volt különb de ő....

Ráadásképpen, miközben jöttünk a hotel felé egy adag homokot a hajába kentem.

Szóval azóta megsem merek szólalni meg ne is tudok, mert annyira megkergetett, hogy levegőt sem kapok.

De nem bírtam ki ránéztem. Ahogy megláttam az egész fiút, szakadt belőlem a nevetés.

-Kata- szólt rám kicsit hangosan, de mosoly bújkált a fejében- na várj csak.

Elkezdett kergetni. Szerencsére a hotel elött voltunk már. De a nagy futásban nem figyeltem.

Még érzékeltem, hogy egy olyan magas mint én, vöröses hajú csinos lány áll előttem, akit pont abban a pillanatban döntöttem fel. Ő hanyatvágódott én meg rá.

-bocsánat..izéé...ne haragudj- kedztem el babakék kabátján levő homokot leporolni mikor...- Dia.

-Kata.

A hugom volt. Aki Németországban lakik, és kit nagyon ritkán láthattam.

1 komment

15.rész

2009.10.29. 23:18 godaaa

Hol volt hol nem, messzi tengereken túl, hideg és éhínségen túl, pár határon túl, az Ibizai tenger partájánal, a nap lenyugvó légtere előtt állt egy fiú és egy lány. Mezítlább álltak a tenger bemenetelénél. A tenger örömest csókolgatta bokájukat. A nap lemenő sugarai szerelmesen körülfonta őket.

A fiú és a lány számára nem élt a külvilág. Abban a percben csak egymásnak éltek, és a naplementének. Édeskés és lágy csókókat adtak egymás vörösben izző éhes szájukra.

Egy kis idő múlva lustán elindultak a part mentén. Mosolyogtak egymásra néha meg meg álltak. A lány az egyik kezében lóbálta papucsát, ezzel is jelezte, hogy mennyire boldog.

De ekkor jöttem a képbe én. A rossz Kata. A folyamat agyalós és depis Kata.

Még mindig nem hittem el, hogy itt vagy Ibizán Billel 4 napig. Hisz 2 nappal ezelőtt még egy korláton csüngtem és egy fekete rózsa után akartam ugrani. Ez csak egy álom. Felébredeek, és ezt mind az esés közben képzeltem. Igen földet érek és végre távozok.

Gondolataimból életem értelme szakított ki.

-Mi lenne-búgta a füllembe, olyan volt mint ha egy lágy tavaszi szellő megcsiklandozta a fülem- ha itt és most magamévá tennélek.

Köpni és nyelni sem tudtam. Sejtettem, hogy a 4 napban nem fogjuk eljátszani, a pap és apáca szerepét, de ez hirtelen jött.. Villámként átsöpört rajtam. A fülledt és párás idő ellenére ami körülvett minket, rázott a hideg. Felizgultam. Képtelen voltam nemet mondani. Olyan őszintén és szexin nézett rám.

Megragadtam a karját és egy sziklapart felé vezettem, ahol nem várt más minket, csak a nyílt óceán, és egyszikla, mire némely szakaszokban felcsapódik a víz...

SAJNÁLOM!MÁRA ENNYI TELLETT KI TŐLEM.CSERÉBE HOLNAP DUPLA TRIPLA RÉSZ LESZ!!ÍGÉREM. SZERI MINDENKINEK! KÖSZÖNÖM AZT A SOK OLVASÓT!ÉS HOGY ENNYIRE LELKESEDTEK A BLOGOMÉRT. HA VALAKI SZERETNE SZEREPELNI BENNE.CSAK NYUGODTAN ÍRJON, AKÁR CHATBE, DE EMAILBE IS MEGTESZI. SŰRGŐS LENNE. MERT PÁR VENDÉG SZEREPLŐ JÓL JÖNNE. ÉS GONDOLOM JOBBAN ÉLVEZITEK HA TI IS BENNE VAGYTOK :) HA GONDOLOD ÍRD LE HOGY NÉZEL KI, STÍLUS MEG AMIT GONDOLSZ. JAA ÉS NÉV FELTÉTLENÜL  KELLENE. DE AZT HISZEM DIJJA ÉS TINCIT FELTÉTLENÜL BELEÍROM. :)

godaaa@citromail.hu  AZ EMAIL!

PUSZI MINDENKINEK!

Szólj hozzá!

14.rész

2009.10.28. 13:01 godaaa

-Lépjünk le innen, csak pár napra, de most szükségem van rád, kérlek- nézett a szemembe, és könyörgött.

Hogy lehetne ezt megcsinálni? Nem mintha nekem lenne vesztenivalóm. Miközben ott feküdtem mesztelenül a karjaiban végig gondoltam a lehetőségeket. Nekem nincs senki. Tesóm kinnt van Németbe és csak néha beszélünk. Szüleim fennt laknak Pesten, szóval úgy igazándiból senkinek sem hiányoznék, csak a macskámnak. Bár szerintem ő is örülne,hogy megszabadulhatna tőlem.

Igen, nekem semmi vesztenivalóm nincs, azonkívűl, hogy a szívemet ismét odaadnám Bill Kaulitznak.

Miközben merengő barna szemeibe néztem, rájöttem, hogy neki igenis van veszteni valója. Ráadásul nem kevés.

-De Bill, neked van életed.- eléggé értetlenül nézett rám- Ott van neked a karriered, a családod, Tom, és van banőd. Mondcsak mit szólnának ahhoz, ha most pár napra eltűnsz. Édesanyád infarktust kapna, Tom ideges lenne, Lilo...Liloról jobb nem beszélni. Bár valószínűleg megöletne engem.

-Tomnak szólnék, és csak ő tudná a teljes igazságot, és úgy gondolom ő megértené. Anyunak is kitalálna valami hihetőt ebben biztos vagyok. Lilo... Liloval, meg nem vagyok valami jóban manapság, egyre jobban távolodunk el egymástól. Szóval neki is mondok valamit, vagyis jobb ötletem van... Tom mondd neki valamit.- megállt, megersztett egy széles vigyort- a média, meg különösebben nem foglalkoztat.

Pár óra múlva arra lettem figyelmes, hogy egy repülőn ülök, Bill mellett, és nézem a felleget.

Hiheteten, hogy igen mondtam. De az életben egyszer boldog akartam lenni. Jelenleg olyan vagyok mint ezek a felhők, van pár halvány, van pár sötét és van olyan amit egészen nem lehet látni.
Úgy gondolom közéjük tartozom. A nap hatására, kivilágosodom, a zivatar hideg hatására besötétülök. Számomra a napot Bill jelentette, hisz amikor megjelent mellettem, kivilágosodtam, ragyogtam, és átengedtem magamon a nap sugarait. De mikor eltűnt és egyedül lettem, besötétültem, és zivatar felhővé válltam. Rossz sötét felhővé...

-Mi az hogy elment?-kellt ki magából Lilo.

-Elment- felelte egyszerűen és tömören Tom, immár 20-ra.-Dolga van, Egy riportra elhívták. Mint már mondtam 4 nap múlva újra it lesz és nyomorthatod az életét továbbra is.

-Tom- szólt rá barátjára Ágota- fejezd be légyszíves.

-Én befejezném, ha nem kérdezni ő-itt Lilora mutatott- mindent meg 100x. Szóval ismételjük meg mégegyszer, fontos hvást kapott, el kellett repülnie 4 napra, nem tudott elköszönni még tőlem sem, mert a gépet lekéste volna. Egy riportot ad ott és már jön is haza.

-aha... és hol van az az ott?- kérdezte Lilo.

Erre, Tom nem tudott mit felelni hirtelen, hisz testvérével azt nem találták ki.Ezért rögtönzött.

- Spanyolországba, de azt pontosan nem tudom melyik részére.

-Oké, akkor felhívom.

-Neeeeem!-kiáltott kissé hevesen Tom- repülőn van, majd később tudod.

Persze ez kicsit furcsa volt egyaránt Lilo és Ágota számára, hogy Tom ennyire titokzatos. Ágota személy szerint sajnálta Lilot, hogy nem tudta elmondani Billnek hogy terhes. 

Lilo pedig, valahol örült ennek, de ideges is volt. Nem tudta mit csináljon. Legyen igazságos, vagy hazudjon. Hisz ha Billnek mondja, megváltozik minden. De ha Gábornak, akkor is megváltozik minden. Nem tudta, csak azt az egyet, hogy boldog akar lenni, és biztonságban felnevelni a gyerekét. És már azt is tudta, hogy igaz lesz vagy hamis...

A felhők eltűntek, és márcsak Ibiza csodálatos partjait láttam. Gyönyörű kék tenger, hatalmas pálmafák, homokos tengerpart, vidám fürdőzők, luxusnál is luxusabb hotelek. 

-Bill, hogy tudtad ezt te ilyen gyorsan elintézni? Az egyik pillanatban még otthon voltunk, a másik pillanatban meg már Ibizán. Mond hogy le...

-tudod-tette a kezét a számra- van előnye annak ha egy sztárnak vagy a csaja-majd egy eszméletlen vigyort villantott felém, amitől önkéntelenül is elnevettem magam.

Leszállás után, elmentünk a szállásunkra. Most már tudtam, vagyis sejtettem minek volt köszönhető,hogy egy 5 csillagos szobánk vált pár napra az otthonunká.

Mikor körülnéztem,a zt hittem dobok egy hasast. Persze régebben, mikor jártunk, akkor is voltak pazar körülmények, és pazarnál pazarabb nyaralások és utazások, de az utóbbi ezeket megsem közeltette. A szobában, a szokásos balchaidos francia ágy állt. aminek mindkétt oldalán éjjeliszekrény állt. A jobb oladlin pedig egy hatalmas ajándék kosár.

-Ezt berakom a hűtőbe este megisszuk- vette ki Bill a körübelül 25 Eurós pezsgőt a kosárból.

Én tovább ámuldoztam. Az ágy mellett volt egy üvegajtó, ami vlószínűleg az erkélyre vezetett. Odamentem és kinyitottam. Mivel napnyugtára értük el Ibiza partjait, a napot már csak pár vagy inkább sokszász sugár díszítette, ami messze a tenger végéről bukott fel. A vízen táncot jártak, mint akik egymást kergetik, és közben önfeledten kacarásznak. Csodálatos látvány volt. A tengerparton, pár szerelmespár sétált, mezítláb a homokban. A hullámok amiket a nap sugarai a táncuk és kergetőzésük invitálásából hozzájuk sodort, nyalogatta a lábukat.

Alig hittem el, hogy ez velem történik meg. Velem aki, 5 éven át szenvedett. Azt hittem, és úgyis gondoltam, hogy ebben a 4 napban boldog leszek. Nem fogok semmivel foglalkozni. Nem gátolja meg senki, hogy boldog legyek. Persze lelkem legmélyén sejteni véltem, hogy még vár rám sok megprbáltatás.

Önkéntesen is a hasamra tettem a kezem. Mi lesz ha, tegnap sikerült. Tudtam őrültség volt azt feltételezni, hogy egy kis Bill van a hasamban. Hisz az orvos megmondta, így is csoda, hogy túlélte akkoriban a hasszrúst és aztán vetélés.

'-sajnálattal közlöm, lehetséges, bár nem tény, de lehethogy többé nem képes gyereket várni.-hangzottak az orvos szavai a fejemben'

Egy kéz érintett meg hátulról. Tudtam, hogy Bill az. Márcsak az illatából is felismertem, enyhén fűszeres és mentolosan férfias illata volt. Átölelt és együtt néztük a naplementét.Nem szólaltunk meg, felesleges lett volna. Csak öleltük egymást, és éveztük a pillanatot,

a pillanatot, mikor együtt lehettünk...

a pillanatot, mikor nem számított senki...

a pillanatot, amit nem vehetett el senki....

a pillanatot, amit csak nekünk szánt az isten...

a pillanatot, amiből oly kevés adódott az elmúlt év során...

a pillanatot, ami a 4 nap elteltével szertefoszlik, és fényre derül az igazság, amit senki sem sejt...

 

Szólj hozzá!

13.rész /Dijjának és Tincinek! (L) :)

2009.10.27. 23:13 godaaa

Két pár. Két egymást régen látott pár. Egymás karjában minden gondjukat félre vetve csókolóznak. Észre sem véve, hogy egymás ruháját szakítják le. A fiú szépen óvatosan végigszántott a lánykecses puha és vékony hátán. Melltartóját egy rövidke mozdulattal kikapcsolta és eldobta. A fiú elé tárulkozott, a lány immár fedetlen keble. Rózsaszín mellbimbója, ami sikítva könyörgött a fiú szájáért. Persz ő ezt kedélyesen teljesítette. Szájába vette, játszott vele, mire a lány kélyesen felnyögött. Szinte látni lehetett körölöttük szálló forrúságot. Mindkettőjük teste egy berendezett radiátorként működött. A lány keze a fiú hátán édeskés és buja köröket írtak le, jócskán mesztelen volt ő is. Egy boxerben volt. Mivel az ágy mellett ülve folytatták egymás testén való barangolást, a fiúnak kényelmetlen lett, mivel nem fért eléggé hozzá, a lánytestéhez, merev tagját nem tudta hozzádörzsölni a lány napbarnított combjaihoz. Ígyhát felkapta és az ágy felé araszolt vele.

Könnyed mozdulattal ledobta az ágyra, és ő maga a lány csípőjére ült. Majd tovább folytatták. A lányról, szinte idegesítően lassan húzta le a bugyit, aminek széleire halovány csókokat lehelt. Majd egy fél mozdulattal később, a lány ot hevert előtte. Meztelenül.

Nem számított, hányszor látták már egymást, így mindig újdonságnak tűnt. Igz 5 évet kihagytak és ez jócskán megmutatkozott az egymáshoz állásokun.

A lány félt. Hiszen már nem volt meg az a jó alakja. Teste vékony lett esetlen, mellei nem a régiek. Igaz nagyon voltak és teltek, de voltak már nagyobbacskák is. Míg a fiú felszedett magára 1-2 kilót és szerencsére az izomzata is megnött.

Miközben a lány végig siklott a kidolgozott melkasán szája szétnyílt, ami már duzzadt volt a csókoktól, kéjesen nyöszörögni kezdett és várt mikor csap le rá újra a fiú.

Nem kellett sokat várni. CSóolóztak eszüket veszve.

A lány megdermedt és remegni kezdett. Értehetetlen módón hisz homlokán patakokban folyt a víz.

És hogy miért dermedt meg?

A fiú ágyéka az övéhez nyomódott. Megérezte férfiasságát annak erejét, és lüktetését, ami tettre készen áll.

Nem habozott, lábát, szétnyitotta, és várta a beteljesülést.

Villámként csapott bele, enyhe kis fájdalmat érzett a többit felváltotta a gyönyör. A gyönyör ami mindent elsöpört.

- hogy lehetsz ennyire...

-szűk?- fejezte be a lány a mondatot- talán mert már régen volt.

A fiú óvatos mozdulatokkal látta el a lányt mintha attól félne, hogy az rögtön meghal.A lány bíztatóan felljebb emelte csípőjét, hogy még jobban magában érezze szerelmét.

Mindketten felbátorodtak. A fiú egyre erősebbeket lökött, miközben a lány vonaglott alatta.

Egyszerre élveztek el. A fiú betöltötte a lányt, persze tudták, hogy ezt nem szabadott volna.

- Bill- nézett fel a lány.

-igen Kata.

Nem tudtam megszólalni. Boldogág viharzott átrajtam. Felhőtlen boldogás amit régót nem érzett. És akkor abban a pillanatban, kielégülis után elkezdtem szívből jővően kacagni.

Nem tudhattam, bár sejteni igen, nem sokáig leszek ilyen boldog. Hisz ugyanebben az időben, a hotel sangrusban egy beszélgetés folyt le, ami megváltoztatja mégjobban az életem, és nem csak az enyémet hanem Billét is.

-Lilo? Biztos?- kérdezte immár 100-ra Ágota, a fürdőjében lévő bnőjét.

-Igen-szólt ki és nézte a kezében lévő, terhességi tesztet ami pozítivat mutatott.-Terhes vagyok!!

-Billnek mikor szólsz?

-Most mindjárt- mondta, majd halkan suttogva megjegyzett, amit csak a tükörképe hallhatott mikor tükörbe pillantott-bár nem neki kéne, hanem Gábornak....

Szólj hozzá!

12.rész

2009.10.27. 14:15 godaaa

Ott voltam. Hogy kerültem ide?

Futottam... egy dombon...

Az eseményeket kívülállóként figyeltem. De tisztán láttam, hogy önmagam fut velem szemben. És... Nem hiszem, de igen jól látom.. Nevetek. Önfeledten, és boldogan. Cinikus vigyor jelent meg a néző énemen, hisz már azt sem tudom, milyen az a nevetés. Vagy egyáltalán miaz? Kritikus szemmel szemléltem a jelenetet.

Nevetés... Mit is jelent ez a szó? Valójában ha nevetsz, z azt jelenti, hogy felóldodsz, vagy boldog vagy esetleg kínodban... Mert persze, minden lehetséges.

Ez esetben, velem naná, hogy az utolsó történt. Mivel a szemlélő énem, mint már mondtam, kritikus szemmel és cinikus mosolygással figyelte, a másik, önfeledt énemet.

A dombnak lassan vége lett... De nem álltam, meg. Kacagva futottam tovább. Gyenge tavaszi szél fújt arcomba, szemlélőként is éreztem, hogy megcsikálta az arcom. Ezen is nevettem.

Hogy hova futottam nem tudhattam. De nevettem, tudom unalmasnak tűnik, folymat ezt ismételgetem, de nem hittem a szememnek, hiszen 5-6 éve nem volt részem önfeledt nevetésben. És mintha a gondolat, hogy nem nevettem évek óta, megszállta a látomásom. És már rögtön. Rögtön egy másik helyen voltam. Ugyanazon  dombon. Egyedül teljesen egyedül álltam. Villámlott dörgött, esett. És én csk ott álltam, a domb tetején. Majd észrevettem egy sötét árnyat. A depressziós énem felé tartott. Úgy láttam, z az árny maga volt a halál. Persze, nem biztos. De az a sötétség, bú és rossz indulat am magával húzott, elfeledtette velem a maradék jó emlékeim. És akkor megtörtént.

Én csk üvöltöttem, sikítottam sírtam. Egy kés volt a kezében. Közeledett a hasonmásom felé. Ő csak ott állt. Én elkezdtem futni felé, mert világossá vált, hogy megakar ölni.

Odaértem, és ekkor villámként hasított belém a felismerés.  sötét alak levette kapucniját. És megláttam saját magam. Ott állt. Cinikusan vigyorgott. Majd kését, belevágta a másik hasonmásomba. Vége lett. Ő még rám nézett nagy barna szomorú szemeival. Magával ragadott és örvényként tértem észhez. A barna szempár még mindig figyelt, és feleszméltem.

Tom...

Bill...

Lebuktam...

A babámat elvesztettem...

És elájultam...

Mindent tudnak...

A barna szempár könnyes szemekkel bámult rám.

Bill volt az. Magához rántott. Arcát a nyakamba fúrta.És zokogott. Nem láttam még sírni. Az erős, akaratos, makacs, öntudatos férfi itt sírt a vállamon. Nem tudhattam biztosan miért. Csak egyet. Bűntudata volt. Mélységes bűntudata volt. Rámtört egy olyan érzés 'hogy most üvöltök vele és elküldöm a francba'. De megértettem, hisz róla is szó volt.Igaz majdnem 22 évesen nézett apai örömök elé, amit csak 5 év elteltével tudott meg. Igen itt most kivételesen róla is szó volt. Elvesztette a fiát. Nem csak én vesztettem el ő is. Most, de csak most elfogadtam, hogy vki együtt érez velem. Csak azt az egyet nem...

-Szólnod kellett volna!

Villámcsapásként ért.

-Bill!- nevettem fel hisztérikusan- Na ne nevetess.... Szerinted nem akartam szólni? Szólni akartam még pedig akkor, amikro hazaértem a kórházból. Mert ott tudtam meg. De nem tudtam nagyon örölni, mivel te leszartad a fejem, dehogy miért az még máig is titok. Szólnom kellett volna. Hát igen. De valahogy nem volt hozzá kedvem. Mivel kidobtál. ELüldözétl. Emelett összejöttél az akkori legjobb barátnőmmel. Soha nem kérdezted, hogy mivan velem. Tudtad pontosan, hogy autóbalesetem volt. Hisz benne volt az újságba. ' Bill Kaulitz volt barátnője ittasan ült volán mögé. Balesetet szenvedett, nem tudjuk pontosan, hogy milyen sérülések érték' És mielőtt megkérdezed, hogy hogy nem derült igazság a kisbabám elvesztésére? Hát pénz mimás... Eladtam a lelkem magának az ördögnek. Tömérdek mennyiségű pénzt kellett fizetnem, hogy kussba maradjon, a rendőrkapitány.. És Te ezekután azzal jössz, hogy miért nem szóltam???

Nem szólalt meg. Csak ült és bámult a semmibe mint egy eszelős. Az elmúlt 5 éven merengett és azon amit mondtam, ismertem már annyira.

-Kata- szólalt meg érdes hangon- nem..nemtudom mit kéne mondanom...én nagyon sajnálom.

És akkor 5 év után, megesett, hogy hittem neki. Megesett a szívem. Sírt, kivolt,és megvolt bántva, bűntudata volt. Hisz, igen apa LEHETETT volna. Az eszem síkított azért, hogy ne csináljam amire készültem... A szívem viszont repkedett az örömtől.

A szívemre hallgattam.

-Tom hol van?- kérdeztem. Persze, ő nem tudta mire vélni, hirtelen kérdésem.

-ööö... elment, azt mondta, jobb ha kettesben beszélünk...

Oké, ez zöld utat adott nekem. Elmentem bezártam az ajtót. Visszamentem immár feltárt titkos fiókomhoz. Tom nem találtam meg. Mivel ott volt. Megfogtam a fényképet, mit minden este nézegettem. És tanakodtam... Mi lett volna ha'

-Bill...-ő ott ült az ágyam mellett, és csak folytak a könnyei, én is meghatódtam, sírni kezdtem, de vhol nagyon örültem, amit megjegyzek gusztustalannak találok, de örültem, hogy most van kivel megosztani a bánatom- itt a kisfiúnk.

Leültem mellé. A 'két majdnem szülő' ott ült az ágy mellett, és egyre csak sírt. Gyászolták a gyereküket, az elvesztegetett éveket egymás nélkül, gyászolták a szerelmüket.

-Ő lett volna, az orvos azt mondta, mikor kórházban voltam, hogy már jócskán benne voltam a harmadik hónapban.

-az hogy lehet??- nézett rám, közben erősen szorongatta az ultrahangos fényképet- hogy nem vettük észre, és a hasad??

-nem emlékszel. Tommal folyamat szivattatok, hogy miért vgyok ilyen kövér, és hogy napról napra nagyobb a hasam.

-És a menstruációd??

- igen, az a másik... tudod, azt nem tudom, túlságosan lefoglalt az a sok veszekedés, és tudom hülyén hangzik de nem vettem észre, hogy ennyit késik.nem tudom, hogy történhetett...

Rám nézett..Hitt nekem.

-De aranyos, látszik, hogy az én fiam- megeresztett egy halvány mosolyt mikor a képre pillantott.

-Hééé ezt honnan veszed sokkal jobban hasonlít rám mint rád.- kezdtem el cukkolni.

Mi sem gondoltuk volna, mint ahogy gondolom ti sem. De együtt pár pillanatra elfeledtük a múltat.

-ezt még nem mondtam-kezdte- de pont egy kisfiút akartam tőled.

- sajnálom.

-mit?

- hogy elvesztettem...

Rám nézett.Mélyen barna szemeivel. Olyan áthatóan nézett. Egy pillanatra azt hittem hogy megkívánt. És nem tévedtem. Közel hajolt hozzám, végiglehelte a szám szélét.

-próbáljuk meg újra....

Megcsókolt, nem gondolkodtam. Valahol mélyen tudtam nemkéne. Hisz lehet hogy nem tudok többé teherbe esni. Neki van más. Nem vagyunk együtt. Ott van a média. És egy gyerek. Csak botrányt kavarna.

De nem törődtem vele. Hisz már olyan rég volt. Visszacsókoltam, majd azt vettem észre újra a karjaiban vagyok,

mint 5 évvel ezelőtt,

mint minden éjjel....

folyt.köv.

Szólj hozzá!

11.rész

2009.10.23. 21:50 godaaa

-Mi mi micsoda?- kérdezte értetlenkedve, és az elmúlt 2 órától létrejövő hüppögésemtől alig tudtam beszélni.

-Bill mindjárt itt van.-felelte egyszerűen.

-mi..mi...nek??

-mert...-kezdte-szerintem majd ő elmondja, megbeszélitek jó?

-nem. ne...m aka..rok semmit megbeszélni ve..le... semm..it mondd neki kérlek, hogy ne jöjjön ide- kérleltem, már amennyire tudtam.

Mélyen a szemembe nézett, és adott egy puszit a homlokomra.

-rendben, de most mindent el kell mesélned az elejétől a végéig.

- nem furcsa?? vagyis, nem gondolod, hogy nem akarom ezeket nem veled megbeszélni, az ágota például holvan, mert vele is össze kell vesznem...és jut eszembe téged is elakartalak küldeni a francba..

Igen, nálatok is van olyan pont mint mindenkinél, amikor már nem vagy szomorú sem csalódott, csak iszonyúan dühös... földetrengetően haragos. Hát igen, ez történt abban a pillanatban velem.

- Kata, tudom, hogy megkell beszélned valakivel!! Mindig is olyan voltál! Mondd el. Tudom, hogy vmi nem stimmel, és nem csak az, hogy Billel szakítottatok. Vmi más, nem szoktál ennyire ki lenni, tudom, hogy szerettétek egymást, és hogy nagyon szar, de vmi nem stimmel.

- azt hiszed- nevettem fel gőgösen- hogy 5 év után pont veled fogom ezt megbeszélni? Ohh hát persze idejössz és én majd mindent elmondok, kiöntöm neked a szívem...

-Kata...

-Nincs Kata... inkább Cigi cigi van... adjál cigit!!!

Nem vártam meg a válaszát, otthagytam. Felkaptam egy melegítőt, egy sapkát és lefutottam, a közeli boltba. Persze közben kavargott az agyam. Minden olyan szar. Csak így tudok fogalmazni. 5 év eltelt. Nagy nehezen lenyeltem elrejtettem a bánatom. Hisz mindent elvesztettem, az egész életemet. Árnyékom voltam vagyok önmagamnak. Lélegzek, cselekszem de a szívem hallott meghallt. És nem látok rá reményt, hogy visszakapjam.

De most mit várt Tom?? Gondolkoztam tovább. Azt hogy elmondjam neki, hogy mi bánt?? ugyan megszoktam, hogy mindenki vagy megvet vagy utál. Kiközösítenek. Megszoktam és az életem részévé vált. Miközben puffogtam, durrogtam a már megvásárolt cigimmel együtt visszafelé baktattam Tomhoz. Elhatároztam, hogy bocsánatot kérek. Hisz csak segíteni akart. Azon gondolkoztam, hogy mit fogok mondani, közben Tom agya teljesen már felé derengett...

'nem kéne...de de kéne'- miközben Tom ezen gondolkozott, kezei önmagától működésbe léptek, kutatott... Maga sem tudta mi után, de tudta, hogy vmi nem stimmel. Talán megérzés de az előjelek is lehettek. Az első 10 percben nem talált semmit, majd talált egy dossziét. Eldugott helyen a ruháim között. Épp vette volna elő mikor megcsörrent a mobilja. A kijelzőn 'cica' virított.

-nah szia! Monnd!

-Szia!Hol vagy? Mikor jössz vissza a hotelbe- hallatszott Ágota hangja.

-Itt vagyok Katánál, lassan megyek. Jó?

-Rendben, ne menjek oda??

És akkor abban a pillanatban megtalálta. Elfehéredett.

-ne...nem kell, édesem most mennem kell! szeretlek szia- és már hajította is el a telefonját. Hisz ott tartotta a kezében, amit mindenki elől titkoltam. És előtte lebuktam.

-Kataa-morgott maga elé- uristennn min mentél te keresztül???

Közben én már az ajtóban voltam, Tom már nem állt  ott ahol hagytam, nem volt a kanapén, kiálltoztam, hogy holvan, de amikor már teljesen feladtam a reményt, gondoltam elment, ott állt. a hálóban, kezében a féltve őrzött papírral.

-Toomm- suttogtam hófehéren.-miért kutattál??

-Hahhóóó-hallatszott egy másik hang az előszobából. Én csak álltam dermedten és figyeltem, hány másdoperc alatt, derülnek ki a dolgaim, és változik meg ismét az életem.

Tudtam, hogy Bill megjött és felénk tartott, de lefagytam.

Bill az ajtóban állt és kérdően néz, mivel én halálsápadt voltam, Tom pedig meggyötört és sajnálattal telve nézett rám.

Tom állt, és nem fogta fel, hogy mire jött rá.

Én pedig csak álltam megsemmisülten.

-Hát itt....

-Tom, kérlek meg ne szólalj!- nyögtem ki...

- Miért nem mondtad..

-Csend!-mordultam rá.

-Miért nem értesítetted legalább Billt vagy engem?

-Miről van szó?-szólt közbe Bill.

- semmiről-mondtam mérgesen.

-Bill- szólalt meg Tom, én elkezdtem remegni, mert ha kimondj nekem végem- Katának...- megakadt- Katának abortusza volt miután elhagytad, autóbalesete volt...-nyelt egyet- mikor eljött tőlünk...és itt-mutatta fel az irataimat- az áll, hogy lehetséges, hogy nem lehet gyereke...

Megfagytam, megdermedtem?? Nem is tudom melyik volt odaillő... annyit tudtam, vége. A fejem szédült a vérnyomásom egekbe szökött, szédültem, hányingerem volt, remegett kezem lábam..

-nem- csak enyit tudtam kimondani.

A földön kötöttem ki.

 

Szólj hozzá!

10.rész

2009.10.21. 20:29 godaaa

Mivan akkor ha akkor éppen nemjön senki?

Ha sikerül a merényletemnek és a fekete rózsa után ugrok. Valószínűleg nem tudnátok meg az igazságot.

Persze, nem gondoltam, hogy mélyült állapotomban, valaki lát.

Valaki aki nagyon közel áll hozzám.

Gondolataimat, lekötötte a fekete rózsa esésére és Billnek az arcára tudtam odafigyelni. És.... hát igen, az egyik lábam a mélyben volt.

De akkor egy meleg ölelő kezet éreztem a karomon. Aki visszarántott és megmentett a haláltól, aki oly kedvesen integetett felém. Aki... tudott volna szeretni.

A kéz olyan szorosan fonódott a derekam köré, hogy szinte megfulladtam. Mintha egy kis rázást is éreztem volna de, nem fogtam fel... Hatalmas émelygés szédülés jött rám, hányingerem volt, és fájt a fejem... Majd márcsak ernyedt testemet tartotta az illető aki fogot...

A szédülés magával ragadott... Újabb emlékek törtek rám. Mintha diafilmet néznék. És igen, megláttam, és rájöttem, hogy mitől lettem ismét padlón.

Első kocka...Bill megjelenik Liloval együtt. Tom telefonál, hogy jön Ágotával. Majd Billel vagyok kettesben. És lilo Gáborral beszél.

Majd a második Bill kiviharzik a házamból és egyedül maradok.

Hurrááá... Mit látok? hogy újra önmagamat kínzom... De jéé?? nem úgy mint mindig. Felöltöztem csilivili ruhában és elmentem otthonról.

Furcsa volt néznem saját magam, de vmien szinten élveztem.

A kocsimban ültem, BMW a vadiúj modell. Persze ez nem számított. Elmentem oda... ahova nem szabadott volna, és ha tudtam volna, hogy újra padlón leszek, meg sem közelítem a helyet. Stardrek. Fényes diszkó, bár, night club egyben. Minden 20 éves favoritja. NEmtudom, mi vezérelt de bementem. Persze, rögtön bevillantak a képek.

Bill... pezsgő... a lefoglalt boxunk... zene... tánc... és Nevetés.

Automatikusan a boxunk felé vettem az irányt. ültek ott valakik, ha jól láttam 4-en. De nem tudtam pontosan felfogni, hogy kik mivel szememet a szokásos könnyfátyol vette mosolyogva birtokba. Persze, megkörnyékeztem a legközelebbi mosdót.

Tükör... Hát igen, pont ez kellett nekem... Látom önmagam hurrá... Alig ismerek magamra.... Hogy miért?? beesett arc, hosszú összefögött nemtörődöm haj, és szinte egy anorexiással versenyezhetnénk, hogy melyikünk tudja elfújni a másikat. Persze 5 évvel ezelőtt másképp néztem ki... Akkor éltem. De most... mint egy zombi...

Amit lehetett helyre hoztam, majd visszairányítottam, 'szexi' testem a régi box felé.

NEm kellett volna. Mit látok?

Bill...

Lilo...

Ágota...

Tom....

De jó... Oké, nekem asszem ennyi elég volt. Megnéztem magam a wc-ben, és ennyi elég volt a nagy híres neves szórakozásból. Léptem...

Oké, akkor most feltűnés nélkül lelécelek...

Senki enm vesz észre...

De hol a francba van a vészkijárat, mivel a rendes pont a box mellett húzodik...

Áhh megvan látom....

Hurrá... márcsak pár perc és...

-Kattaaaaaaaaa!

*kurva jó...oké nem törődök vele siettem tovább....

-Bill jöttél megnézni??? vagy kit? most Tommal akarsz kefélni??? Ja nem kit is veszel most célba?

*oké ez fos... a zene megszűnt, persze , hogy mindenki engem néz.

Féve bár de megfordultam.. és mit ad isten....

Nina Schrempf.. utál én is utálom... természetes, hogy ott szemétkedi ahol tud...

Remek már körbe is álltak minket...

- Hát persze Nina- folytatta Lilo- idejött a nagy büdös csődtömeg!

Persze, mindenki nevetett.... Nem is fogatm mit mondanak, met ott állt Ő. Minden gondom megtestesítője Bill... Kérlelően néztem rá, hogy segítsen vmit, bár azokután amit hallott a telefonbeszélgetésemből nemsok jót várhatok.

-Édesem- szólalt meg Bill- csak egy kis numeráre jött, telefonhívás tudod?? úgy nevezett mackóm..

*bazdmeg, az Tom volt te gyökér... nem tudtam megszólalni kiszáradt a szám.

Segélykérően Tomra néztem, de kerülte a tekintetem. És Ágota ott áll mellette, de megsem szólalt.

- énnn...é.-dadogtam- megyek!

Rohantam, magamat megszégyenítve de rohantam. Az a gonosz kacaj, megszégyenítés és bánat uralkodott rajtam. Rohantam ahogy csak a lábam bírta.

Egy parkban találtam magam, mivel ősz van meglehetősen fáztam, vagyis fáznom kellett volna, de az üveg vodka amit egy fél órával ezelőtt vettem, felmelegített..Éppen kezdtem volna belemerülni önsajnálatomba, amikor leült mellém vki.

- Mi a baj kedvesem?- szólalt meg egy meglehetősen öreg hang.

Felnéztem, egy idő férfi, bácsi, ült mellettem. Meg kellett volna ijednem de megnyugtatott vmiért  a közelsége.

NEm tudtam megszólalni.

- Tudom, azt hiszed ellened van minden és mindenki- majd a szatyrába nyúlt- fogadd el ezt- majd felém nyújtott egy fekete rózsát- előbb útóbb túl kell tenned rajta magad.

Nem értettem mire érti AKKOR. Felnéztem.

-Mégis, mire érti e...

Eltűnt, mint a kámfor. Ránéztem a fekete rózsára. Azt hittem képzelődtem. De nem.

Még egy kocka...

A korláon állok a fekete rózsa előttem, és ugrani készülök mikor vki megragad és én elájulok.

Pár órával később tértem magamhoz. Vki átölelt... Olyan megnyugtató volt.

-Te kis butus, ha nem jövök időben-megborzongott- féltettelek, tudtam, hogy milessz és mit fogsz csinálni.

Átölelt... Én ellenkezni akartam.

-engedj el!....Tom!!- mior észrevettem nem akartam mást, minthogy végre kisírjam magam amit 5 éve nem tettem meg.

Hozzábújtam és csak sírtam és sírtam... ahogy a tüdömből kifért.

Ő dúdolgatott vmit, majd megszólalt...

-Bill mindjárt itt van...

Szólj hozzá!

9.rész

2009.10.17. 22:15 godaaa

Mit tehetsz olyankor ha egyedül vagy a bánatoddal, csendben, sötétben egy erkélyen??

Talán mindenki másképp érez ilyenkor...

Abban a pillanatban nem tudom mi tartott vissz adtól, hogy felkászálódjak a kis sarkomból, és felmásszak az erkélyen álló korlátra és belevessem magam a mélybe. Megkönnyebülnék, szánalmas életemnek utolsó pillanataiban boldog lennék. Hisz a 8-kon laktam. Emeletes házban.

Milyen jó érzés is lenne? A szél nevetve körül örölne, eljátszaná az énekét a fülembe, örömmel a hangjában dúdolgatná, te szerencsétlen, élvezd a pillanatot. Miközben ezen merengtem, rágyújtottam még egy cigire.

Hányadik is volt a mai estén. Szálra nem is tudom megmondani. Talán dobozszámra. Hát igen, így a harmadik volt.

A levegőben kezet tudott volna fogni bárki a körülöttem lévő depressziómmal, hisz annyira belemélyedtem az önsajnálatba, hogy alakot öltött.

Eltudjátok képzelni? Órák óta duruzsol a fülembe, hogy másszak vel a korlátra és járjak egy utolsó keringőt a széllel.

-Te kis szánalom... nem jut erról semmi eszedbe?- szóalt meg újra a megtestesült depresszióm.

Egy rózsa. Fekete rózsát tartottam a kezembe. Nem tudtam, hogy került a kezembe, nem emlékszek rá, de olyanerősen szorítottam, szegényt, hogy sírva könyörgött, engedjem el. Persze mégerősebben szorítottam, ennek következtében apró patakokban folyt a tenyeremből a vér.

-Pompáss,most már azt hiszem, hogy egy rózsa sír nekem....-morogtam magamban.

'ahhhjjj, azt hittem ennél több eszed van!!hisz azért szorítod mert egy remek emlék köt hozzá, ami megjegyszem, utálom, hisz a boldogság, a vetélytársam, de szerencsére te nem ismered már többé.-szólalt meg ismét a depi ember.

Édesen, szerelmesen húzta végig az arcomon.

-ne nyisd ki a szemed!-suttogta lágyan a fülembe.- élvezd az érintését, érezed meg, hogy miez...

Tovább érintette az arcomat. Lágy és kellemes érintése volt. Kellemes illetú volt.

-Rózsa- suttogtam vággyal fűtött hangon.

-nyisd ki a szemed.

Mintha mesébe léptem volna. egy fekete rózsát tartott a kezében.szemet gyönyörködtetó, kellemesen hamvas szirma simogatásra teremtettek. megakartam érinteni, megsimogatni megszagolni.

-ne-fogta vissza kezem- ő fog érinteni téged!

-édesistenem... te ez..

-levetkőztetlek- felelte lágyan, ellentmondást nem tűrö hangon, addig is félrerakta a rózsát.

Megéreztem meleg kezét az ingem gombján. Szép lassan kigombolta, majd lágyan levette rólam. Kezei nem remegtek biztosan végezték dolgukat. Végig simított immár csupasz hasamon, le egészen a szoknyám aljáig. Körbe cirogatta a szegélyét, majd azt is szépen gyengéden levette rólam.

Ott feküdtem ellőtte egy fekete csipkés melltartóban, és egy fekete csipkés bugyiban. Egy csókót adott a köldököm alá.

-most pedig csukd be a szemed- mondta kissé rekedtes hangon.

Újból megéreztem a rózsa simogatását.Végg simított imár duzzadt csókra váró ajkaimon, körbecirogatta a nyakam, majd melleimnél elidőztek, óvatosan gynegéden. Hasamra éreztem, hogy egy szívet szántott. Kissé elmosolyodtam, tudtam, hogy szeret. Hirtelen minden abbamaradt.

Egy mégédesebb érintést éreztem, felnyitottam szemem, láttam a rózsát, ami már z éjjeli szekrényen pihent. És akkor ott volt előttem, édes barna szemeivel felettem, Végigszántott a testemen, minden porcikámat alaposan felmérte.

-Tökéletes vagy-suttogta.

Megszólalni nem hagyott időt, édes ajkát az enyémre helyezte, mikor megéreztem szájának ízét, elaléltam.'mennyire hiányzott ez már nekem'. Miközben bebarangoltuk egymás száját, róla is lekerültek a ruhadarabok. egy szál boxerben feküdt rajtam. Mivel csípője hasamhoz ért éreztem, hogy férfiassága már igencsak megduzzadt. Melleimet kezében éreztem, és egy mosolyt villantott felém, mikor megérezte, duzzadt meredező mellbimbóimat. Óvatosan kikapcsolta majd eldobta az ágy mellé.

Édes puszikat adott a nyakamra amitől igencsak ziháltam, amikor melleimet kezdte kényeztetni, levgőt sem kaptam. Végigpuszilta a köldököm, majd a bugyim vonalát, és az is lekerül rólam. Nem bírtam tovább, érezni akartam őt és teste melegét. Fordítottam az áláson. és én kerültem felülre. nem ellenkezett. a fekete rószát és végigszánotottam mellkasán. oldalán lévő tetoválásán, igencsak elidőztem. Ajkára tévedt a pillantásom, vöröslöttek, nem bírtam ki, a hogy a rózsát hozzá ne érintem, ajkai kinyiltak. olyan kívánatosak. szép lassan végig húztam a rózsát mellkasán, majd eljutottam a boxeréhez. meredező tagja, már vszínűleg lüktethetett, mert már jócskán feszült az anyag rajta. hogy kínozzam vágyát, egy lehellet nagyságú puszit adtam rá.

Percek leforgása alatt történt. elvesztette a türelmét, magaalá gyűrt és levette boxerét. utolsó pillanatban már magamban éreztem.kitöltött. minden értelemben. szívem vadul lüktetett, levegőt alig kaptam.rám nézett és elmosolyodott. de ez vad mosoly votl, ő is szintén zihált. lassan elkezdett bennem mozogni, kömeimet hátába mélyesztettem, ire egy kicsit felmordult, gyorsabb tempóra váltott. én már alig bírtam magammal.

A kielégülés egyszerre tört ránk. Egy nagyot lökött és rám esett. ˘jól lakva pihgtünk egymás karjaiban. folyt az izzadság a hátáról. felnéztem rá, és óvatosan megjegyeztem.

-Szeretlek Bill Kaulitz!

Felvette a feketerózsát és végig szántott vele ismét duzzadt ajkamon.

-Most már te vagy az életem- felelte egyszerűen...

A visszaemlékezés egyenes egy tőrt döfött a szívembe. Kifacsarta. Magányos depressziom egyre hangodosó kacarását hallottam. Hirtelen erős fuvallat csapta meg az arcom. Meleg nyári fuvallat. Cirógatta testem, mivel lenge hálóing volt rajtam meglebegett a szélben.lenéztem... de azonnal visszahökentem, a fekete rózsa kiesett a kezemből, esett a mélybe, hiszen már ott álltam a depresszóm álltal előhívott korláton, és a mélybe pillantva a ózsát bámultam, ami egyre csak veszett el a sötétben. Hirtelen bevillant egy kép. Fekete haj, mosolygós barna szem, csókra hivogató száj, ami most segítségért kiállt.

 

 

 

Az egyik lábam már a mélyben volt.....

Szólj hozzá!

8.rész

2009.09.21. 13:08 godaaa

Bill előttem áll.

Magához rántott.

Mélyen ülő, barna szemével néz rám.

Kezei a derekam közé kulcsolódtak.

És az én kezem? Idétlenül lógott a testem mellett.

-Bill ezt nem kéne- szólaltam meg rekedtes hangon.

-De kéne- éreztem lehelletét a számon. Fimon friss mentolos lehellete volt.

'mit képzel ez magáról?

1. van barátnője.

2. eldobott magától, mint egy agyonhasznált koszos rongyot.

3. az egész világ őálltal utál, undorodik szánakozik irántam.

-Nagyon is nem kéne- mondtam ismét rekdet hangom. hosszasan megköszüröltem a torkom- menj innen!

-Miért? Talán találtál mást?- harag villant a szemébe- ó mit is hihettem, megállsz nálam? ő hát miért? ugye nem jelentettem neked semmit. csak kihasználtál a pénzem, a hírnevem miatt..

-én???- most már én is elvesztettem a türelmem- én voltam az aki nem látogatott meg a kórházban? én voltam az aki otthagyott a barátodért? mondd csak én??

-te tehetsz mindenről- szinte már gyűlölközve nézett rám.

'hova lett az a mosolygós szempár akire az előbb néztem' Éreztem szememet elfedi a sűrű homály.

-jajj Kata- mordult fel- mit játszoe itt a mártírt...ne mondd hogy nem volt barátod mostanába. szxeltél sokmindenkivel ugye?-végigmért- hisz nem, arról voltál híres, hogy 2 napnál tovább kibérod szex nélkül.

Nem tudtam megszólalni. Lesokkoltam. Hogy felktételezhet rólam ilyet? Hisz mióta eljöttem tőle, senkim sem volt. És a szex? eghyáltalán nem hiányzott.

Merengésem a telefoncsörgése ébresztette fel.

.................

*Gábor itt áll előttem. *Lilo itt áll előttem. *5 év telt el azóta..*5 élve már*

Ha egy gondolat olvasó lett volna aközelben valószínűleg egy jót kacagott volna. Hisz a lány és a fiú csakl egymás mellett álltak és nézték egymást,  közben ugyanarra gondoltak...

- Miért csináltad?- szóélalt meg Gábor bánatos hangon.

- Hogy hogy miért? Hisz Ágotával megcsaltál nem?Ne tetsd magad!-kiáltott rá hisz a srác szemeit düllesztette.- Tudok mindnet... Kata húgod beszámolt...

- Te csaltál meg engem!- üvöltött vissza a fiú- Végignéztem... Láttam ahogy csókolózol azzal a buzival. Kata is látta.

Majd ott hagyta Lilot. Elment valahova. Ő sem tudta, hogy hova, csak elment.

Lilo sem tétovázott tovább elment.

A gondolat olvasó most mély gyűlöletet érzett volna irántam. Hisz ő már tudta, csak én állhatok a hátterek mögött. Hisz. "Kata látta.' 'Kata mondta"... De a két fél észresem vette, hogy majdnem lebukhattam volna a mélységes titkommal.

..................

Szitkózodva kerestem a csörgő mobilomat. Billt faképnél hagytam. Ő ott állt az ágyam szélénél, és várt.

A kijelzőn Maci név díszelgett. Hisz ha Bill látta volna, valószínúleg nekem esett volna.

- Tessék?- valahogy észresem vettem de kihangosítottam, a telefont...

- Nah szia a hercegnőm! Útban vagyunk hozzád...

Megfagytam. Bill hallotta. És kine értené félre a félreérthetetlent.  Hártanéztem, falfehéren.

Bill ott állt. Úgy láttam mintha szeméből egy könnycsepp csordult volna ki. Kezéből kiesett a fénykép. Amit még anno adtam neki, mielőtt szakítottunk volna. Odamentem felvettem. Egy könnycsepp az én szememből is kicsordult.

*magtartotta...megtartptta..megtart..

-Hahóóó kicsilány ottvagy??- szólított meg Tom.

-Igen.Mikor értek ide?

-1 óra.

Megsemmisültem. Bill szeret még. De Tom jön. A kis világ amit annyira építgettem a szívem köré összetört.

Billt szeretem. De akkor szerintetek miért, Maci volt a kijelzőn, mikor Tom hívott. Isnetem Ágota is jön...

Ebben az életben mindenki játszik.

Lilo, Gáborral, és Billel.

Én Tommal és Bille.

Ágota??? Ő Tommal és Gustavval is...





 

 

Szólj hozzá!

7.rész

2009.09.17. 20:45 godaaa

'most nem akart mást, csupán megnyugtató közelségét. érezni akarta meleg meztelen testét az övé mellett, lehelletét a mellkasán, szívverését az övén. szerette volna ugyanazt a békességet nyújtani, amit tőle kapott...'

ÉS hogy ki gondolta? Nem lehet eltdönteni. Egyikünk jobban falta a tekintetével a másikat. Hisz oly rég voltunk így együtt. 4-5 éve?? akkor még minden rendben volt. látszólag..

És akkor most mi legyen? Minél előbb véget kell vetni ennek a szituációnak. A feszültséget kézzel tapintani lehetett.

-öööhhh- nevetséges de mindenki egyszerre.

Bill nézet engem. Én néztem Billt. Gábor nézett engem. Én néztem Gábort. Gábor Lilot nézte. Lilo gábort. Lilo engem. Én őt. Lilo Billt Bill Lilot. Szóval érthetitek, tekintetünket egymáson legelgettünk, hátha valaki előtud állni egy értelmes magyarázattal.

-jut eszembe- megszólaltam, előtőtek az emlékek, sorba villantak előttem, Billel a közös együtt töltött éjszakám, Liloval a hintaágyon való sziesztázás, Gábor mikor először ölelt át, mert kideült az unokatesód vagyok történet. szóval az az emléksorozat, ami minden rendben volt. de vége lett Lilo tett róla... na és persze ne maradjon bűntárs nékül Bill is. éreztem, ahogy arcomba szökik a vér..- ti ketten takarodjatok innen, és boldogítsátok egymás életét- üvöltöttem.

- tudod- közelített felém Lilo- boldogítjuk egymást, minden értelemben.

Hátranézett Billre. Ő mint aki megsemmüsült még mindig engem bámult. Talán most fogja fel, vagy mit érez. mi történik. nem értem.

- Lilo menj a hotelbe- szólalt meg eléggé magabiztos hangon.

- mivan- Lilo- nem.

-De.Ezzel vita befejezve. Nekem még beszélnem kell Katával.- itt rám nézett.

-Hát ez igazán megható- szólalt meg Gábor- Lilo húzz a hotelbe, én addig visszakönyörgöm magam Katához.

Váratlan képsorozat. Bill bemászott Gábor képébe.

- Téged ki a franc kérdezett- végig a szemébe és tagolta a szavakat.

- És neked ki a franc mondta, hogy én beszélni akarok vele- társultam a ki nyeri a farkasszemt versenyhez.

- És kimondta, hogy én elmegyek.- és Lilo is velem szemben nézett.

Ez milyen irónikus jelenet. Pár évvel ezelőtt, ugyanígy álltunk. CSAK. Egymást átölelve italozgatva táncolva. Most pedig versenyezni lehetett volna ki tud jobban gyűlölködve nézni.

- Na jólvan nem érdekel senki...mindenki menjen el innen. - mondtam, és Gáborra is erősen néztem.

Lehet mindenkinek eljutott az agyáig. Felesleges emlékfelszakadások halma. Láttam Lilon, hogy ahogy végig nézett Gáboron eszébe jutott sok szép emlék. A vidámpark, a szenvedélyes szeretkezésük, szűlő csere... Kicsit lelkiismeretfurdalásom támadt, hogy ennek én vetettem véget. De szinte ahogy előjött abban a pillanatban tűnt el, helyét harag düh félelem sírás váltotta fel.

MEgindultak az ajtó felé. Szépn lassan Bill ment leghátul. Mikor a bejárati ajtót elérte hártranézett. Látta, ahogy hátatfordítok, és mint egy rongybaba rámomlok az ágyra. Megfordult visszajött becsapta a bejárati ajtót. Bezárt a kulcsot meg eldobta valahova,csak a hangját lehetett hallani.

Én mindent pillanatok alatt éltem meg. Hátranéztem láttam Bill közeledő alakját, ahogy elért az ágyamhoz megához rántott és ...

Gábor és Lilo egymás mellett haladtak. Néma csendben. Nem vették észre, hogy Bill nincs mögöttük. Ez meglehetősen furcsa volt. Lilo szemszögéből.

Megállt, ránézett Gáborra. A fiú őt nézte. 'milyen gyönyörű még mindig- gondolták ugyanazt'. Szinte egyszerre, mindekettő cselekedett. Egymás karjai között voltak.

Közben Ágota barátnőm, és a szívszerelmem Tom, a Magyarországra tartó gépen ültek.

-Alig várom, hogy lássam Katát- szólalt meg Ágota.

- Hát még én- mosolygott Tom, majd szájon csókolta barátnőjét....

folyt.köv.

Szólj hozzá!

6.rész

2009.09.14. 20:25 godaaa

-jólvan oké. már megis bolondultam.- beszéltem hangosan, elkezdtem kutatni az éjeliszekrényemben- hol a francba van a nyugtatóm???

-te mióta szedsz nyugtatót?-kérdezte némi aggodalommal.

-Ó remek még hangokat is hallok, bár mit lepődök meg-morogtam.

-Kata-kezdte.

-Ó nem most jön az, hogy megcsíplek és látni fogod, hogy nem képzelődsz- mondtam.

-Nem.

Majd morogtam a látosomnak, hogy kuss. Megint sebesen kerestem a nyugtatóm, de megálltam. RÁnéztem. Olyan valóságos volt. Olyan emberi.

-Hűha-mondtam- 2-őt kell bevenemm.

Észrevettem, hogy egy kutya csóválja előttem, a farkát, valahonnan ismerős volt. Hát persze ez Bill kutyája Scotty.

-Nah úgy látom 3-at kell bevennem.

Majd egy nagyot visítottam, mikor arra lettem figyelmes, hogy egy macska belémvájja a körmét.

-Nem, nem tévedtem 4-et.

Az elöttem álló személy, elmosolyodott. Hisz már megszokta, hogy milyen bolond vagyok.

-Kata...Nem képzelődsz, itt vagyok előtted, és engem is meglepett, hogy így összefutottunk.

Az oké, hogy látomásaim vannak. Az oké hogy egy macska kivájja az eremet, és egy kutya szétrágja a kedvenc sportcipőm, de az már nem oké, hogy az áll előttem, akitől elmenekültem.

-Azt hiszem a pszihológusom számát is megkell keresnem.

Ő csak tovább mosolygott. Odajött, felsegített, mert még mindig az ágy mellett henteregtem. Ahogy hozzám ért, a melegségtől rázott a hideg. Olyan volt mintha belém csapott a 220 csak nem fájdalmasan, hanem gyengén és kínzóan.

-Hány nyugtatónál álltam...?? Kérdeztem a látomásomtól.

-Kata, nem képzelődsz-mosolygott, az illata hamisítattlan volt, felésmerem mindenhonnan.

-Állj...Addig emlékszem, hogy Gábor itt volt. Vettünk 3 üveg bort.1-et megittunk ketten,de Ő elment haza, mert hívta valaki. Majd azt a 2-őt magamba öntöttem, és úgy aludtam el. Azért álmodtam azt, ami egyszer megtörtént, hogy az állatkert üvegházában szeretkeztünk...-itt elpirultam..úgy látszik a bor még bennem van- és megvan még mindig részeg vagyok.

Ő csak kedvesen mosolygott. Egy kicsit olyan volt, mintha feszengett volna vmi miatt.Olyan mintha valami kikivánkozott volna belőle. És ekkor rájöttem, hogy mi. Magához rántott és átölelt. Körübelül úgy éreztem, hogy 300 belém csapott.

-Te tényleg valódi vagy?? Te Bill Kaulitz vagy?

Elkezdett mosolyogni. Ez a mosoly az ő macsóssága, ettől mindenki elolvad.

-Próbáld ki...

'Kata te mit csinálsz?? Itt vagy a karjaiba, amikor 5 évvel ezelőtt eltaszított magától. Ezenkívül elhagyott a volt barátnődért. És elküldött. Nem látogatott a kórházban. És még sorolhatnám.'

FElment bennem a pumpa. Tudtam, ha ennek az egésznek vége lesz az összes nyugatót beszedem.

-Próbájam ki- szemeim villámokat szórhattak, mert hátrált egy kicsit.

Abban a pillanatban, megkapta Bill Kaulitz az első pofonját egy lánytól.

-Takarodj a házamból!!- üvöltöttem rá.

-Bill, merre vagy??- kérdezte egy nagyon ismerős lány hang.

Najó megcélzom az orvost és xenoxot írok fel.

Lilo. Ott állt előttem teljes életnagyságban. Mi folyik itt.

-Nah itt a másik, te is takarodj innen- Én üvöltve.

- Ne aggódj, nem azért jöttem, hogy itt megszálljak- körülnézett, és egy fintort megejtett- csak Billért jöttem.

-Vigyed és többet be ne tegyétek a lábatokat ide.!!!

Meginbolyodtam. Az így is gyenge idegeimnek, eléggé betett ez a hirtelen változás. A ráadás mégcsak most jött.

- Kata itt hagytam a pénztárcám- jött be mosolyogva Gábor. Mikor körülnézett, az arcáról lelohadt. Lát engem amint, könnyekkel teli szemmel, dühöngve odibálok. Látja Lilot aki épp nekem akar esni, és gyűlölve tekint rám. És látja Billt aki mg mindig nem fogta fel, hogy én állok előtte....

 

Szólj hozzá!

5.rész

2009.09.14. 12:58 godaaa

- Te hülye vagy?? itt? -néztem körül. Egy üvegházban, növények között 50 fokos melegben voltam Billel.

-Miért ne- vigyorgot rám. Majd nekem esett. Csókolgatta a nyakam, a számat majd szétharapta. Ezért két csók között szabadultam ki az öleléséből.

-Bill te hülye vagy- most már én is nevettem- mivan ha lebukunk? és meglátnak? Elvileg ez egy üvegház az állatkert kellős közepén.

- Mivan akkor, két szerelmespár nem bírt magával- vigyorog eszeveszetten.- Amúgy meg ezt nézzd- majd egy kulcsot villantott meg a kezében.

-Ezt te hogy...

-Ne ezzel foglalkozz gyere már ide...egy idő után felfog tűnni mindenkinek, hogy nem lehet idebejutni.

Körbenéztem. Egy izgalom nem árt ugye? Növények közt, a szerelmeddel, üvegházban szeretkezni?? Miért is ne? Már róla is folyt a víz és rólam is és még nem is értünk egymáshoz...  Végignéztem rajta. Fekete trikóban volt, és egy egyszerű farmerben. Egy izzadságcsepp végigfolyt a homlokán le az arcán, végig követtem az útját. Nem bírtam én sem magammal. Éreztem, hogy lassan beadom a törölközőt, de mégiscsak felvillant. Efgy üvegház. Meleg. Bogarak. És persze Bill.

-De szívem- mosolyogtam rá, majd kis idő múlva lefagyott az arcomról, mert közel jött és elkeztde lehúzni rólam a lenge nyári kék fölsőmet. Én hagytam mert közben erősen a  monolómra koncentráltam.- Este nem jó, akkor kényelmesebb, az sokkal csábítóbb, izgatóbb, meghitteb, és sokáig tart....

Persze m,ire végig mondam egy szál kékes csipkés melltartóban álltam elötte és a egy miniszoknyában.

- figyelj- suttogását alig hallottam lágy csókokkal halmozott el.

- ez ugyanolyan, kényelmess...-mutatott egy padfele, ami arra szolgált hogy az éppen arra nézelődök lejutdjanak ülni arra. NMEm pedig arra, hogy...

- ez is ugyanolyan csábító- lehelt egy puszit a kulcscsontomra.

-ez nekem izgatóbb...-milliónyi csók a mellemen pihent meg-  gondolg végig, extrém hely senki más mi csak a növények...

- és eléggé meghitt is...-megint két csók között. egyszer az egyik mellemen utánna meg a másikon időzött el. és csak rajtunk áll hogy meddig tart.

NEm bírtam tovább az ellenállásom csődöt mondott. Az érzéki száját magahoz ráncoltam és ízleltem... Ízleltük egymást...

Felkapott két kézzel vitt a kiszemelt padhoz. Útközben a szoknyámat lefejtette rólam. Leültet a padsra én az ölébe ültem. Lehúztam róla a fölsőjét, és végig simíttottam, ksi izmain. Elmosolyodott, tudtam, imándja ha a mellkasát puszilgatom. Hát elkezdtem...

Erre valami elkezdte nyalogatni a nyakam furcs volt majd hátrafodultam, elkapott az ideg, mert már igencsak megkívántam Billt.

Nagy esés. Legurulok az ágyamról.

Felébredek.

Egy Nyávogás a derekam alól.

Hallom ahogy mormogok.

Nyílik az ajtóm.

Egy kutya ront be, hatalmas állat.

Rám támad, mert érzi a macska alattam van.

Majd besétál az ajtón, Maga Mr. Kaulitz....

 

Szólj hozzá!

4.rész

2009.09.12. 22:01 godaaa

Olyan jól esett. Olyannak a karjaiban lenni aki nem szánakozva nézett rám. Végre kaptam egy ölelést, ami melegséggel tölött el. Régen láttunk egymást, jócskán 3-4 éve. Mióta eljöttem Németből.

-Mivan veled mióta...-megakadtam, tudtam, hogy úgy mint én nem szeretek beszélgetni az exekről.

-Semmi- válaszolta néme szomorúsággal a hangjában.

Csend. Nem tudtam, hogy álljak neki bocsánatot kérni. 'sajnálom, hogy közönés nélkül leléptem.' 'sajnálom, hogy belekevertelek az egészbe?''sajnálom, hogy miattam vesztetted el a csajod' 'sajnálom, hogy az unokatesód vagyok, jobbat érdmelnél...'

Nem vettem észre, de az utóbbit hangosan is kimondtam.

- Ha most fiúlennél, behúznék egyet- mosolygott rám- amúgy meg nem tehetsz semmiről. ennek így kellett lennie...talán- az utolsó szót csak mormolta. Talán nem akarta, hogy meghalljam.

-Hogy érted, hogy talán?

-Hát...-habozott, talán tudta, hogy a válasza fájni fog nekem.

-Még velük lehetnénk....

-Igen, de tudod mit menjünk el egy kicsit kikapcsolódni, ne gondoljunk rájuk, menjünk el moziba valahová beü..

Megállt. Talán mert látta, hogy mennyire húztam a szám és nemet bolódattam.

-Mi a baj?

-Talán te nem vetted észre, hogy rólam pletykál a fél világ?

- Figyelj, ne érdekeljen, most mit foglalkozol vele, mindenkinek vannak ilyen dolgai és..

-Igen mindenkinek, de maguknak titokbn, nem úgy hogy az egész világ tudja- kelltem ki magamból, magam sem értem, hogy miért, talán most jött ki az amait magamba folytottam.- ez folyik a csapból, az ablakból a tv-ből, a rádióból, az hogy én mikor drogoztam, mikor vesztettem el a szüzességem, milyen kapcsolataim voltak...stb. ÉS ráadásul miért? miért? mert a drágalátos barátnőm, bosszúból, eldumálta egy pletyka lapnak. És a tetejébe azért kaptak fel ennyire, mert a másik drága kis kincsem a világon Bill Kaulitznak voltam a rohadt barátnője... Utálom az összeset...

-Figyelj Kata- próbált nyugtatni.-Én tu..

-Nem nem tudod. Tudod milyen érzés egy szobában ülni nap mint nap? És az érzés tudod milyen, hogy Bill azt a szöveget lenyomta, hogy nem szeret és van más..Képes volt összejönni a barátnőmmel, akivel nagyon jól tudta, hogy miatta vesztem össze... És elhagyott érte. Kórházba kerültem miattuk. Hihetetlen. És én naív még azt hittem, vele leszek együtt egy életen át...

- Figyelj, Szerinted nekem könnyű, hogy szakítottam Liloval, mert rajtakaptam más fiúval. És azt a mai napig sem értem, hogy miért csinálta...

'bevillant egy kép. Mérges voltam Lilora, mert bekavart akaratlanul vagy lehet készakarva. Bill és köztem.

Aznap összevesztünk Liloval a banda miatt. Pontosan már nem tudom, hoyg miért, de csúnyán összekaptunk. Mikor hazajött, én Bill mellett ültem és sírtam.

- Na mivan msot miért nem a Tomocskád vállán sírsz??- mondta gonosz vigyorral.

Persze az eredménye meg lett. Bill felpattant és kérdőre vont. Persze hiába mondtam neki, hogy nemtudom honnan veszi ezt, meg ez hazugság, az amúgy is gyenge lábakon álló kapcsolatunknak betett. Nem hitt el nekem semmit, már egy ideje. Kapott egy fotót pár nappal ezelőtt, amiben egy kép volt. Tomról és rólam amint ölelkezünk. De semmi extra, megöleltem, mert imádom mint testvért. Megint ökörködtünk szokásunk szerint és valahogy jött. A levélben meg ez állt : ' Csalódni fogsz benne.'

És ezmiatt Lilo sikeres beszólása megtette a hatását. Bill nem szólt hozzám, jó pár napig. Persze Tom is mondta neki, hogy nincs köztünk semmi. Úgyvettem észre a testvérének hisz, de amikor velem került egy helyre direkt kikerült. Sokáig tartott míg kibékültünk.

A bosszú nem váratott. Egyiknap Lilonak a szobájában kutakodtam, hátha találok olyasmit. Megislett. Találtam egy képet, a fiókjában, ami ugyanaz volt amit Billnek küldtek. Kétségem sem volt. Ő küldte a levelet is. Itt szakadt meg nálam a barátság. /Nem is sejtve, hogy mindkettőnket férevezették, de majd később kiderül, az igazság :) /

Elintéztem amit akartam. Gábor miattam szakított Liloval. Persze ezt unokatesóm elől a mai napig titkolom, hisz ha megtudná... ELveszíteném. . . .Igen a fiút, akivel látta Gábor, én Küldtem rá a 'barátnőmre, csak annyi volt, látta ahogy csokolóztak, azt már nem amikor Lilo pofán vágta a srácot....

 

2 komment

3.rész

2009.09.11. 22:40 godaaa

Bill Kaulitz. Lilo Steiner. Ágota Schneider. Oliver Hoffman. Tom Kaulitz. Gustav Schäfer. Georg Listing. Jörgen Müller. (régi medezsmentem).Jessica Mayer. Nora Scherzinger. Édespám. Édesanyám. Egy szem hugom.Gábor Gondnai.És Nina Schrempf is akit mindennél jobbn utáltam. 

Mindenki...

Mindenki  kihez valaha közöm volt. Ot álltak.Jó és rossz emlékek. Minden. Összefogtak, jóban voltak, én ennek akkoriban nagyon örültem volna. De így és most, ilyen körülmények közt semmiképpen nem örültem neki. Egy szobában voltam. Körbe álltak engem és néztek. Mereven, szempillantás nélkül. Én nem tudtam ezt mire vélni, félve imbolyogv körbepillantottam. Senki semmilyen érzést nem mutatott. Arcuk feszes volt és komoly. NEm bírtam megmozdulni. Remegett a térdem a félelemtől. Makacsul bámultam a földet. Nem mertem mégegyszer végigpillanatani rajtuk. Olyn megvetően néztek. Majd egyszer csak egy éles hangot hallok. Nevetés. Gúnyos kacaj. Felpillantok nem tudom megállni... Nina Schrempf, nevet rajtam ujjal mutogat. Majd mindenki elkezdi. Kiabálják felém: 'örök vesztes.' Nem bírtam tovább. Könnyeimnek utat engedtem, sírtam rogyadoztam remegtem... Leestem a földre mint egy rongybaba..majd...

Majd... felébredtem.

Körülpillantottam. Minden a megszokott kerékvágásban. Az ágymban fekszek, nyakig betakarózva. A hátamról folyt a víz, a szememet kisírtam. A tegnapi újság ott hevert az éjjeliszekrényemen. Nem vett rá lélek, hogy belelpozzak.

Nagy nehezen kikecmergek az ágyból. Futva rápillantok az újságra amin a volt barátom és a volt barátomnőm mosolyog visszarám. Vágok egy fintort. . Úgy döntöttem, nem olvasom el, nem tépem fel a régi sebeket, amit nagy nehezen összevarrogattam magamnak. Túl fájdalmas lenne.

Megcsináltam a szokásos kávémat, majd a doboz cigimhez nyúltam és indultam az erkélyre. Amikor már békésen a széken ültem azt vettem észre, hogy az újságot bámulom megint. Nemtudom, hogy került a kezembe, mostanában nem emlékszek dolgokra. Olyan mintha folyamat alkohol hatása alatt állnék, pedig nem. Szép lassan kinyitottam az újságot.

5 év alatt 5 össze'vart' sebemet akartam megkímélni az elolvasásától.

De mintha nem én cselekedtem volna. Csak lapoztam, lapoztam, és megpillantottam amit nem kellett volna, és amitől villámcsapásként nyílt szét az egyik sebem.

Egy kép. 2 mosolygós lány, és 2 mosolygós fiú. Egy buliban. . Egy-egy pohár Malibuval a kezükben. Régi kép, nagyjából 7 éve készült. A kép alatt ez az értelmezés állt. ' A bal oldali pár Bill Kaulitz és barátnője, Kata Schmidt. A jobb oldali Lilo Schneider és Gábor Gondnai. '

Eszembe jutott egy emlék. Amit nem akartam, hogy eszembe jusson. 4-en ültünk az asztalnál. Gondatalok voltunk, fiatal tinédzserek. Aznap derült ki, hogy Gábor távoli ugyan de unokatéstvérem. Megünnepeltük. Átrágtuk magunkat a múlton, hogy mennyire utáltuk egymást, és hogy mennyit szórakozott Liloval. (bár az utóbbi fordítva is igaz volt :) ) Majd nagy nehezen de összejöttek. 1 éve alkottak egy párt. Míg mi Billel kis gyenge 1 hónapig jártunk. Szóval ezt ünnepeltük. Viccelődtünk és csipkelődtünk egymáson. Akkor még önfeledten tudtam nevetni. Természetesen Billre néztem, aki mosolyával együtt a kezét a combomra helyezte.

Majd felpillantottam, és mélyet szívtam a cigimből és automatikusan megsimogattam a combom. Alatta egy interjú.

Riporter: Ez a kép amit most megmutattál mikor készült?

Lilo: Egy ócska bulin. Nem volt semmi értelme. Csak a Kata erősködött, hogy menjünk el.

Riporter: És mit szeretnél ezáltal mondani?

Lilo: Hát sokszor csalódhatunk az emberekben.

Ismét egy kép rólam. Ugyanazon a helyen egy másik fiúval csokólózok. De ez teljesen más időpontban volt. Emlékszem erre is, amikor a volt barátomat Olivert ezzel akartam idegesíteni, hogy mással járok, és gyorsan túl tettem magam rajta. Eszembe sem jutott, hogy ezt valaha felhasználja ellenem.

Riporter: És Bill mit szólt hozzá?

Lilo: Csalódott természetesen, rögtön kételekdett Kata szavahihetőségében.

Szemembe könny gyűlt ezt nem hiszem el. Miért? Tovább lapoztam. A második sebem is felszakadt.

Ismét egy kép volt amin, körübelül 15 éves lehettem. Egy buliban voltam Liloval. Ő csinálta a fényképet hisz emlékeztem rá. Mosdóban voltunk, jobban mondva egy wc fülkében mint épp, fehér port szippantok az orromba.

Lilo: ez is azt bizonyítja, hogy milyen életet élt, már 15 évesen. Gondolom sejtitek, hogy a szüzeségét mikor vesztette el...

A cikk folytatódott, de nem voltam rá kiváncsi. Tovább téptem az újságot. és igen, a harmadik sebem is felszakadt. Az összes titkomat,a mit valaha tudott rólam ott virított az újság címlapján. Nem olvastam el. Egyszerűen nem bírtam.

Negyedik oldal. Negyedik sebem is felszakadt. A könnyektől csak foszlányokat tudtam olvasni.

'...és úgyis együtt volt vele, hogy 2 barátnője volt a csávónak, már mondanom sem kell, hogy ez milyen jellemzésre szolgál....egy nő sem tudja elviselni, biztosan tudom, megcsalta...

-EZ hazugság!- üvöltök fel, és tudom hogy senki nem hallja és semmi értelme, majd felvillant, hogy ezt honnan tudhatja, hogy volt ilyen kapcsolatom?

Tovább téptem az újságot. És végem volt. Az ötödik sebből csak úgy szakadtak ki az öltések. Nem bírtam tovább elhajítottam az újságot lekuporodtam a sarokba és csak sírtam ringatózva. Közben ezt hajtogattam:

'eljegyezték egymást...eljegyezték egymást....eljegyezték...

Üvöltve sírtam.

De egyszercsak ismerős illet csapta meg az orrom. Majd egy puha kéz ölelt át, és egy test leült mellém. Nagyon ismerős volt. Azt hittem csak képzelődöm, de mikor megszólalt alig akartam hinni a saját fülemnek.

-Ne sírj, tudod, hogy azért csinálta, mert te is megcsináltad vele ugyanezt- nyugtatott meg a hang. ÉS nem tudtm mitől, vagy milyen okkal abbahagytam a sírást. Felnéztem és alig akartam elhinni hogy kiül mellettem.

-Gábor-ugrottam a nyakába....

 

Szólj hozzá!

2.rész

2009.09.11. 16:07 godaaa

5 év alatt nem sok minden megváltozott körülöttem. Többek közt önmagam. 23 éves létemre, még mindig bezárkózva ücsörögtem esténként a szobámban. Nem bírtam emberek között lenni. Túl sok csalódás ért az elműlt pár évben, és ez miatt meggyűlöltem mindenkit. Az utcán kapucniban és napszemüvegben jártam. NEm akartam senki szemébe nézni. Nem voltam kiváncsi senkinek a szánakozó tekintetére. Faluban éltem, ezért az én magánéletem minden nap minden percében tálcára került. Untam. Egyenesen gyűlöltem. Ezért, ha lekelett mennem a boltba, elfátyoloztam az arcom. És, hogy miért voltam mindig én a beszédtéma?

16 éves voltam. Elköltöztem itthonról, Németországba. Ez volt az első amit megjegyeztek . ' 16 évesen, egy fejlettlen kislány mit csinál Németországban?Csak nem...'

Félévvel később egy újság címlapján virítottam egy sztárnak az oldalán. 17 évesen. Persze, abban a pillanatban mindenki elfordult tőlem megutált, de mivel én rózsaszín ködben láttam a világot, csak mosolyogtam. Interjúkra néh nekem is kellett járnom, miben önfeledten nyilatkoztam: 'Örülök, hogy itt lehetek, nem szerettem (falu neve) lakni, sosem fogok oda visszamenni.' Ez volt a második amit megjegyeztek.

19 évesen pedig.... Igen 19 évesen kénytelen voltam hazajönni... Senki nem tudta a pontos indokot még én sem. Annyit tudot mindenki, hogy már nem voltam együtt a 'sztárpalántával'. 1 éven keresztül ment rólam a pletyka, újságokban néha napján tévékben. Világéletemben szerettem volna sztár lenni, de nem ilyen áron. Persze mindenki úgy állította be, hogy megcsaltam, és kihasználtam a 'sztárpalántát' Hisz aznap éjjel mikor hazaértem, egy fekete bmw-vel száguldottam a kis falucskában éjjel, ezzel felzavartam az alvókat. Ez volt a harmadik amit megjegyeztek.

Majd hazatérésem után pár héttel megjelent az újságcikk. Csak a végét olvastam el. '...hamar kiheverte barátnőjét, akivel 2 évig volt együtt, összejött a híres Girlskiss együttes énekenőjével, Lilo Steinerrel, a pár még nem nyilatkozott...'

És igen onnantól kezdve befejeztem. Meggyűlöltem a világot. Undorodtam mindenkitől.NEm akartam senki szemébe nézni. Nem voltam kiváncsi senkinek a szánakozó tekintetére. Egyenesen gyűlöltem.

Gyűlöltem, hogy a világ így összeesküdött ellenem, a barátom dobott a 'barátnőmért'... És ekkor a fülemben csengett a mondat, amit Ágota barátnőm mondott akkoriban.

'Tudom, hogy min gondolkodsz- most figyeltem fel arra, hogy Ágota kutatóan néz- NEm tudok mit mondani, senki nemtud kiigazodni rajta, alig van otthon és egy lány..'

Álmomban sem hittem volna, hogy ő az. Igaz eltávolodtunk egymástól. 16 évesen alakítottuk meg a bandánkat Girlkiss-t. De egy kis idő múlva bebizonyosodott, hogy csak kihasználtuk egymást. Így én kiléptem a zenekarból. És csűnyán összevesztünk. Ez lett volna  a bosszú??

A ráadás, csak akkor jött mikor összejöttem, volt barátommal Olivérrel 1 évvel ezelőtt. Végső elkeseredésemben. Persze, hiába győzködtem magam, senki nemtud megváltozni, ő sem tudott. Két barátnőt tartott. Nem foglalkoztam vele. Márcsak félltem a magánytól ami megint rám szállt volna. De egy idő után megelégeltem, szakítottunk. Persze ez is beszédtém lett a faluban.

Soha nem hevertem ki ezeket. És még a mai napig a történteken rágódok.

Újságot nem olvasok, Tv-t nem nézek. Csak  könyvet olvasok.

Ideje fel kellnem... Gondoltam, hisz ezeken megin végigrágódtam, mert mint már mondtam hozzátartozott az életemhez.

Megszólalt a csengő.

Nagy csodálkozás fogott el. Hisz senkivel nem voltam jóban. Ágota is elköltözött Németországba a barátjához, és csak 2 hónaponta szokott jönni hozzám. És nem most volt az ideje. hát akkor ki lehet?

Odatántorogtam az ajtóhoz, és mikor kinyitottam csak egy suhanó alakot láttam. Majd egy ujság hevert előttem.

" Lilo Steiner kitálalt volt barátnőjéről. Kata Schmidtről. Elmondott minden titkot. Arra még nem jöttünk rá, hogy barátjával miért veszett össze. Ugyanis Mr. Kaulitz, a cikk elolvasása után, dühös pillantásokkal övezve leszidta barátnőjét. De késő volt, a titok nap világot látott. További információk a 10. oldalon."

Levert a víz, izzadtam, szédültem, hányinger kerülgetett. Hisz annyira menekültem a múltam elől... ÉS most.... most utolért...

 

Szólj hozzá!

1.rész

2009.09.11. 16:06 godaaa

Aznap értem haza a kórházból. Hasbaszúrt egy fanatikus rajongó. Minden barátom és imerősöm meglátogatott ebben az elmúlt 2 hétben. Mindenki kivéve egy személy. És nem tudtam miért. Vajon  mit tettem? Hisz nem provokáltam a médiát? NEm provokáltam a rajongókat sem. Nem tettem semmit. Csak éltem, már amennyire tudtam egy világhírű sztár mellett. NEm tudtam, hogy mire számíthatok ha találozunk. Egész végig ezen gondolkoztam, így nem is figyeltem arra, hogy mit mondd a mellettem ülő barátnőm Ágota. Tudtam, ő is megvan álldva a pasikkal, és nagyjából sejtettem, hogy miről mesél. Féltem. Mi lesz ha eltaszít magától? Vagy csak meglepetésre számíthatok? Vajon jó vagy rossz.

-Tudom, hogy min gondolkodsz- most figyeltem fel arra, hogy Ágota kutatóan néz- NEm tudok mit mondani, senki nemtud kiigazodni rajta, alig van otthon és egy lány..

Megrándultam. Ne, könyörgöm csak ezt... Rámjött a sírógörcs...Lány?? mindent csak azt ne, én teljes szívemből szeretem, mindenemet nekiadtam, ugye nem teheti meg ezt velem.

Miközben ezen gondolkoztam elértünk, a házhoz, ahova annyi jó emlék kötött. Bennt nagyon sok ismerős arc fogadott mosolyogva, puszilgattak, ölelgettek, de nem tudtam rájuk koncentrálni, csak kerestem azokat a barna boci szemeket. És azt az édes mosolyt.

Mikor megláttam, a szívem dobbant egyet, az édes mosoly eltűnt az arcáól, a boci szemek, undort és gyűlöletet tükrözött. Most már tudtam végem, felkészültem a legrosszabbra.

Odamentem hozzá. Majd bement a mögötte álló szobába. Mentem utánna, mikor szemtől szemben álltunk a legeslegrosszabra is felkészültem.

- Szia- szólaltam meg, nem adtam neki csókot, mert sejtettem, hogy csak elökött volna.

-Gondolom sejted, hogy miért nem látogattalak meg- szavai hűvösek voltak.

Nem szóltam semmit.

-Mielőtt bármit is mondanál- remegett a hangom- míg a kórházban voltam a legelső közös képünket kinyomtattam , és ez lett a végeredménye...

Majd a kezébe nyomtam, arra számítottam hogy hozzámvágja, de nagyon gyengéden megfogtam és megszorította.

-Ott tatottam, már nem szeretlek. Nem kellesz. Kiábrándultam belőled. Van más.-mondta lassan és tagoltan, végig a szemembe nézett.

Szavai kardszúrásként szaggatták a szívem. A szemem megtelet könnyel. Nem csodálkoztam, mert sejtettem, hogy vmi ilyesmire számítottam.

-Biztos?? - eléggé bután hangzott a kérdés, de más nem jött ki.

-igen..és..

-Fejezzd be, elmegyek nem fogsz látni többet, köszönök mindent egy kérdésemre azért válaszolsz még?- kérdeztem.

-Persze.

-Szerettél te valaha engem?

Nem válaszolt. Hallgatott. Meglepődtem, ez most komoly. 2 évig együtt voltunk és habozik???

-Köszönöm- majd otthagytam.

Miközben kiléptem lassan rendbe szedtem magam. Kinnt mindenki mosolygott rám, én nem is akartam és nem is tudtam mosolyt erőltetni az arcomra. Roszzullétre hivatkozva elmentem. Sétáltam, hosszú időn keresztül, mikor visszamentem összepakoltam a cuccom. Szerencsére nem kellett senkitől sem búcsúzkodnom. Bementem a közös szobánkba és csak reménykedni mertem, hogy minden gondom okózója nincs ott. Szerencsém volt, gyors összekaptam a cuccaim, majd a szemem megakadt a fényképen.. Nem bírtam tovább, minden harag és gyűlölet előjött összetörtem az üveget két kézzel, kezemből folyt a vér, majd falhoz vágtam és csak futottam...

Aznap este Bill Kaulitz, megtalálta a törött fényképett a sarokban, összegörnyedt leült, majd egyre homályosabb lett a tekintete, és egy könnycseppet törölt le az arcáról.....

5 év telt el azóta...

 

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása