Bill előttem áll.
Magához rántott.
Mélyen ülő, barna szemével néz rám.
Kezei a derekam közé kulcsolódtak.
És az én kezem? Idétlenül lógott a testem mellett.
-Bill ezt nem kéne- szólaltam meg rekedtes hangon.
-De kéne- éreztem lehelletét a számon. Fimon friss mentolos lehellete volt.
'mit képzel ez magáról?
1. van barátnője.
2. eldobott magától, mint egy agyonhasznált koszos rongyot.
3. az egész világ őálltal utál, undorodik szánakozik irántam.
-Nagyon is nem kéne- mondtam ismét rekdet hangom. hosszasan megköszüröltem a torkom- menj innen!
-Miért? Talán találtál mást?- harag villant a szemébe- ó mit is hihettem, megállsz nálam? ő hát miért? ugye nem jelentettem neked semmit. csak kihasználtál a pénzem, a hírnevem miatt..
-én???- most már én is elvesztettem a türelmem- én voltam az aki nem látogatott meg a kórházban? én voltam az aki otthagyott a barátodért? mondd csak én??
-te tehetsz mindenről- szinte már gyűlölközve nézett rám.
'hova lett az a mosolygós szempár akire az előbb néztem' Éreztem szememet elfedi a sűrű homály.
-jajj Kata- mordult fel- mit játszoe itt a mártírt...ne mondd hogy nem volt barátod mostanába. szxeltél sokmindenkivel ugye?-végigmért- hisz nem, arról voltál híres, hogy 2 napnál tovább kibérod szex nélkül.
Nem tudtam megszólalni. Lesokkoltam. Hogy felktételezhet rólam ilyet? Hisz mióta eljöttem tőle, senkim sem volt. És a szex? eghyáltalán nem hiányzott.
Merengésem a telefoncsörgése ébresztette fel.
.................
*Gábor itt áll előttem. *Lilo itt áll előttem. *5 év telt el azóta..*5 élve már*
Ha egy gondolat olvasó lett volna aközelben valószínűleg egy jót kacagott volna. Hisz a lány és a fiú csakl egymás mellett álltak és nézték egymást, közben ugyanarra gondoltak...
- Miért csináltad?- szóélalt meg Gábor bánatos hangon.
- Hogy hogy miért? Hisz Ágotával megcsaltál nem?Ne tetsd magad!-kiáltott rá hisz a srác szemeit düllesztette.- Tudok mindnet... Kata húgod beszámolt...
- Te csaltál meg engem!- üvöltött vissza a fiú- Végignéztem... Láttam ahogy csókolózol azzal a buzival. Kata is látta.
Majd ott hagyta Lilot. Elment valahova. Ő sem tudta, hogy hova, csak elment.
Lilo sem tétovázott tovább elment.
A gondolat olvasó most mély gyűlöletet érzett volna irántam. Hisz ő már tudta, csak én állhatok a hátterek mögött. Hisz. "Kata látta.' 'Kata mondta"... De a két fél észresem vette, hogy majdnem lebukhattam volna a mélységes titkommal.
..................
Szitkózodva kerestem a csörgő mobilomat. Billt faképnél hagytam. Ő ott állt az ágyam szélénél, és várt.
A kijelzőn Maci név díszelgett. Hisz ha Bill látta volna, valószínúleg nekem esett volna.
- Tessék?- valahogy észresem vettem de kihangosítottam, a telefont...
- Nah szia a hercegnőm! Útban vagyunk hozzád...
Megfagytam. Bill hallotta. És kine értené félre a félreérthetetlent. Hártanéztem, falfehéren.
Bill ott állt. Úgy láttam mintha szeméből egy könnycsepp csordult volna ki. Kezéből kiesett a fénykép. Amit még anno adtam neki, mielőtt szakítottunk volna. Odamentem felvettem. Egy könnycsepp az én szememből is kicsordult.
*magtartotta...megtartptta..megtart..
-Hahóóó kicsilány ottvagy??- szólított meg Tom.
-Igen.Mikor értek ide?
-1 óra.
Megsemmisültem. Bill szeret még. De Tom jön. A kis világ amit annyira építgettem a szívem köré összetört.
Billt szeretem. De akkor szerintetek miért, Maci volt a kijelzőn, mikor Tom hívott. Isnetem Ágota is jön...
Ebben az életben mindenki játszik.
Lilo, Gáborral, és Billel.
Én Tommal és Bille.
Ágota??? Ő Tommal és Gustavval is...
