Mit tehetsz olyankor ha egyedül vagy a bánatoddal, csendben, sötétben egy erkélyen??
Talán mindenki másképp érez ilyenkor...
Abban a pillanatban nem tudom mi tartott vissz adtól, hogy felkászálódjak a kis sarkomból, és felmásszak az erkélyen álló korlátra és belevessem magam a mélybe. Megkönnyebülnék, szánalmas életemnek utolsó pillanataiban boldog lennék. Hisz a 8-kon laktam. Emeletes házban.
Milyen jó érzés is lenne? A szél nevetve körül örölne, eljátszaná az énekét a fülembe, örömmel a hangjában dúdolgatná, te szerencsétlen, élvezd a pillanatot. Miközben ezen merengtem, rágyújtottam még egy cigire.
Hányadik is volt a mai estén. Szálra nem is tudom megmondani. Talán dobozszámra. Hát igen, így a harmadik volt.
A levegőben kezet tudott volna fogni bárki a körülöttem lévő depressziómmal, hisz annyira belemélyedtem az önsajnálatba, hogy alakot öltött.
Eltudjátok képzelni? Órák óta duruzsol a fülembe, hogy másszak vel a korlátra és járjak egy utolsó keringőt a széllel.
-Te kis szánalom... nem jut erról semmi eszedbe?- szóalt meg újra a megtestesült depresszióm.
Egy rózsa. Fekete rózsát tartottam a kezembe. Nem tudtam, hogy került a kezembe, nem emlékszek rá, de olyanerősen szorítottam, szegényt, hogy sírva könyörgött, engedjem el. Persze mégerősebben szorítottam, ennek következtében apró patakokban folyt a tenyeremből a vér.
-Pompáss,most már azt hiszem, hogy egy rózsa sír nekem....-morogtam magamban.
'ahhhjjj, azt hittem ennél több eszed van!!hisz azért szorítod mert egy remek emlék köt hozzá, ami megjegyszem, utálom, hisz a boldogság, a vetélytársam, de szerencsére te nem ismered már többé.-szólalt meg ismét a depi ember.
Édesen, szerelmesen húzta végig az arcomon.
-ne nyisd ki a szemed!-suttogta lágyan a fülembe.- élvezd az érintését, érezed meg, hogy miez...
Tovább érintette az arcomat. Lágy és kellemes érintése volt. Kellemes illetú volt.
-Rózsa- suttogtam vággyal fűtött hangon.
-nyisd ki a szemed.
Mintha mesébe léptem volna. egy fekete rózsát tartott a kezében.szemet gyönyörködtetó, kellemesen hamvas szirma simogatásra teremtettek. megakartam érinteni, megsimogatni megszagolni.
-ne-fogta vissza kezem- ő fog érinteni téged!
-édesistenem... te ez..
-levetkőztetlek- felelte lágyan, ellentmondást nem tűrö hangon, addig is félrerakta a rózsát.
Megéreztem meleg kezét az ingem gombján. Szép lassan kigombolta, majd lágyan levette rólam. Kezei nem remegtek biztosan végezték dolgukat. Végig simított immár csupasz hasamon, le egészen a szoknyám aljáig. Körbe cirogatta a szegélyét, majd azt is szépen gyengéden levette rólam.
Ott feküdtem ellőtte egy fekete csipkés melltartóban, és egy fekete csipkés bugyiban. Egy csókót adott a köldököm alá.
-most pedig csukd be a szemed- mondta kissé rekedtes hangon.
Újból megéreztem a rózsa simogatását.Végg simított imár duzzadt csókra váró ajkaimon, körbecirogatta a nyakam, majd melleimnél elidőztek, óvatosan gynegéden. Hasamra éreztem, hogy egy szívet szántott. Kissé elmosolyodtam, tudtam, hogy szeret. Hirtelen minden abbamaradt.
Egy mégédesebb érintést éreztem, felnyitottam szemem, láttam a rózsát, ami már z éjjeli szekrényen pihent. És akkor ott volt előttem, édes barna szemeivel felettem, Végigszántott a testemen, minden porcikámat alaposan felmérte.
-Tökéletes vagy-suttogta.
Megszólalni nem hagyott időt, édes ajkát az enyémre helyezte, mikor megéreztem szájának ízét, elaléltam.'mennyire hiányzott ez már nekem'. Miközben bebarangoltuk egymás száját, róla is lekerültek a ruhadarabok. egy szál boxerben feküdt rajtam. Mivel csípője hasamhoz ért éreztem, hogy férfiassága már igencsak megduzzadt. Melleimet kezében éreztem, és egy mosolyt villantott felém, mikor megérezte, duzzadt meredező mellbimbóimat. Óvatosan kikapcsolta majd eldobta az ágy mellé.
Édes puszikat adott a nyakamra amitől igencsak ziháltam, amikor melleimet kezdte kényeztetni, levgőt sem kaptam. Végigpuszilta a köldököm, majd a bugyim vonalát, és az is lekerül rólam. Nem bírtam tovább, érezni akartam őt és teste melegét. Fordítottam az áláson. és én kerültem felülre. nem ellenkezett. a fekete rószát és végigszánotottam mellkasán. oldalán lévő tetoválásán, igencsak elidőztem. Ajkára tévedt a pillantásom, vöröslöttek, nem bírtam ki, a hogy a rózsát hozzá ne érintem, ajkai kinyiltak. olyan kívánatosak. szép lassan végig húztam a rózsát mellkasán, majd eljutottam a boxeréhez. meredező tagja, már vszínűleg lüktethetett, mert már jócskán feszült az anyag rajta. hogy kínozzam vágyát, egy lehellet nagyságú puszit adtam rá.
Percek leforgása alatt történt. elvesztette a türelmét, magaalá gyűrt és levette boxerét. utolsó pillanatban már magamban éreztem.kitöltött. minden értelemben. szívem vadul lüktetett, levegőt alig kaptam.rám nézett és elmosolyodott. de ez vad mosoly votl, ő is szintén zihált. lassan elkezdett bennem mozogni, kömeimet hátába mélyesztettem, ire egy kicsit felmordult, gyorsabb tempóra váltott. én már alig bírtam magammal.
A kielégülés egyszerre tört ránk. Egy nagyot lökött és rám esett. ˘jól lakva pihgtünk egymás karjaiban. folyt az izzadság a hátáról. felnéztem rá, és óvatosan megjegyeztem.
-Szeretlek Bill Kaulitz!
Felvette a feketerózsát és végig szántott vele ismét duzzadt ajkamon.
-Most már te vagy az életem- felelte egyszerűen...
A visszaemlékezés egyenes egy tőrt döfött a szívembe. Kifacsarta. Magányos depressziom egyre hangodosó kacarását hallottam. Hirtelen erős fuvallat csapta meg az arcom. Meleg nyári fuvallat. Cirógatta testem, mivel lenge hálóing volt rajtam meglebegett a szélben.lenéztem... de azonnal visszahökentem, a fekete rózsa kiesett a kezemből, esett a mélybe, hiszen már ott álltam a depresszóm álltal előhívott korláton, és a mélybe pillantva a ózsát bámultam, ami egyre csak veszett el a sötétben. Hirtelen bevillant egy kép. Fekete haj, mosolygós barna szem, csókra hivogató száj, ami most segítségért kiállt.
Az egyik lábam már a mélyben volt.....
