-jólvan oké. már megis bolondultam.- beszéltem hangosan, elkezdtem kutatni az éjeliszekrényemben- hol a francba van a nyugtatóm???
-te mióta szedsz nyugtatót?-kérdezte némi aggodalommal.
-Ó remek még hangokat is hallok, bár mit lepődök meg-morogtam.
-Kata-kezdte.
-Ó nem most jön az, hogy megcsíplek és látni fogod, hogy nem képzelődsz- mondtam.
-Nem.
Majd morogtam a látosomnak, hogy kuss. Megint sebesen kerestem a nyugtatóm, de megálltam. RÁnéztem. Olyan valóságos volt. Olyan emberi.
-Hűha-mondtam- 2-őt kell bevenemm.
Észrevettem, hogy egy kutya csóválja előttem, a farkát, valahonnan ismerős volt. Hát persze ez Bill kutyája Scotty.
-Nah úgy látom 3-at kell bevennem.
Majd egy nagyot visítottam, mikor arra lettem figyelmes, hogy egy macska belémvájja a körmét.
-Nem, nem tévedtem 4-et.
Az elöttem álló személy, elmosolyodott. Hisz már megszokta, hogy milyen bolond vagyok.
-Kata...Nem képzelődsz, itt vagyok előtted, és engem is meglepett, hogy így összefutottunk.
Az oké, hogy látomásaim vannak. Az oké hogy egy macska kivájja az eremet, és egy kutya szétrágja a kedvenc sportcipőm, de az már nem oké, hogy az áll előttem, akitől elmenekültem.
-Azt hiszem a pszihológusom számát is megkell keresnem.
Ő csak tovább mosolygott. Odajött, felsegített, mert még mindig az ágy mellett henteregtem. Ahogy hozzám ért, a melegségtől rázott a hideg. Olyan volt mintha belém csapott a 220 csak nem fájdalmasan, hanem gyengén és kínzóan.
-Hány nyugtatónál álltam...?? Kérdeztem a látomásomtól.
-Kata, nem képzelődsz-mosolygott, az illata hamisítattlan volt, felésmerem mindenhonnan.
-Állj...Addig emlékszem, hogy Gábor itt volt. Vettünk 3 üveg bort.1-et megittunk ketten,de Ő elment haza, mert hívta valaki. Majd azt a 2-őt magamba öntöttem, és úgy aludtam el. Azért álmodtam azt, ami egyszer megtörtént, hogy az állatkert üvegházában szeretkeztünk...-itt elpirultam..úgy látszik a bor még bennem van- és megvan még mindig részeg vagyok.
Ő csak kedvesen mosolygott. Egy kicsit olyan volt, mintha feszengett volna vmi miatt.Olyan mintha valami kikivánkozott volna belőle. És ekkor rájöttem, hogy mi. Magához rántott és átölelt. Körübelül úgy éreztem, hogy 300 belém csapott.
-Te tényleg valódi vagy?? Te Bill Kaulitz vagy?
Elkezdett mosolyogni. Ez a mosoly az ő macsóssága, ettől mindenki elolvad.
-Próbáld ki...
'Kata te mit csinálsz?? Itt vagy a karjaiba, amikor 5 évvel ezelőtt eltaszított magától. Ezenkívül elhagyott a volt barátnődért. És elküldött. Nem látogatott a kórházban. És még sorolhatnám.'
FElment bennem a pumpa. Tudtam, ha ennek az egésznek vége lesz az összes nyugatót beszedem.
-Próbájam ki- szemeim villámokat szórhattak, mert hátrált egy kicsit.
Abban a pillanatban, megkapta Bill Kaulitz az első pofonját egy lánytól.
-Takarodj a házamból!!- üvöltöttem rá.
-Bill, merre vagy??- kérdezte egy nagyon ismerős lány hang.
Najó megcélzom az orvost és xenoxot írok fel.
Lilo. Ott állt előttem teljes életnagyságban. Mi folyik itt.
-Nah itt a másik, te is takarodj innen- Én üvöltve.
- Ne aggódj, nem azért jöttem, hogy itt megszálljak- körülnézett, és egy fintort megejtett- csak Billért jöttem.
-Vigyed és többet be ne tegyétek a lábatokat ide.!!!
Meginbolyodtam. Az így is gyenge idegeimnek, eléggé betett ez a hirtelen változás. A ráadás mégcsak most jött.
- Kata itt hagytam a pénztárcám- jött be mosolyogva Gábor. Mikor körülnézett, az arcáról lelohadt. Lát engem amint, könnyekkel teli szemmel, dühöngve odibálok. Látja Lilot aki épp nekem akar esni, és gyűlölve tekint rám. És látja Billt aki mg mindig nem fogta fel, hogy én állok előtte....
