5 év alatt nem sok minden megváltozott körülöttem. Többek közt önmagam. 23 éves létemre, még mindig bezárkózva ücsörögtem esténként a szobámban. Nem bírtam emberek között lenni. Túl sok csalódás ért az elműlt pár évben, és ez miatt meggyűlöltem mindenkit. Az utcán kapucniban és napszemüvegben jártam. NEm akartam senki szemébe nézni. Nem voltam kiváncsi senkinek a szánakozó tekintetére. Faluban éltem, ezért az én magánéletem minden nap minden percében tálcára került. Untam. Egyenesen gyűlöltem. Ezért, ha lekelett mennem a boltba, elfátyoloztam az arcom. És, hogy miért voltam mindig én a beszédtéma?
16 éves voltam. Elköltöztem itthonról, Németországba. Ez volt az első amit megjegyeztek . ' 16 évesen, egy fejlettlen kislány mit csinál Németországban?Csak nem...'
Félévvel később egy újság címlapján virítottam egy sztárnak az oldalán. 17 évesen. Persze, abban a pillanatban mindenki elfordult tőlem megutált, de mivel én rózsaszín ködben láttam a világot, csak mosolyogtam. Interjúkra néh nekem is kellett járnom, miben önfeledten nyilatkoztam: 'Örülök, hogy itt lehetek, nem szerettem (falu neve) lakni, sosem fogok oda visszamenni.' Ez volt a második amit megjegyeztek.
19 évesen pedig.... Igen 19 évesen kénytelen voltam hazajönni... Senki nem tudta a pontos indokot még én sem. Annyit tudot mindenki, hogy már nem voltam együtt a 'sztárpalántával'. 1 éven keresztül ment rólam a pletyka, újságokban néha napján tévékben. Világéletemben szerettem volna sztár lenni, de nem ilyen áron. Persze mindenki úgy állította be, hogy megcsaltam, és kihasználtam a 'sztárpalántát' Hisz aznap éjjel mikor hazaértem, egy fekete bmw-vel száguldottam a kis falucskában éjjel, ezzel felzavartam az alvókat. Ez volt a harmadik amit megjegyeztek.
Majd hazatérésem után pár héttel megjelent az újságcikk. Csak a végét olvastam el. '...hamar kiheverte barátnőjét, akivel 2 évig volt együtt, összejött a híres Girlskiss együttes énekenőjével, Lilo Steinerrel, a pár még nem nyilatkozott...'
És igen onnantól kezdve befejeztem. Meggyűlöltem a világot. Undorodtam mindenkitől.NEm akartam senki szemébe nézni. Nem voltam kiváncsi senkinek a szánakozó tekintetére. Egyenesen gyűlöltem.
Gyűlöltem, hogy a világ így összeesküdött ellenem, a barátom dobott a 'barátnőmért'... És ekkor a fülemben csengett a mondat, amit Ágota barátnőm mondott akkoriban.
'Tudom, hogy min gondolkodsz- most figyeltem fel arra, hogy Ágota kutatóan néz- NEm tudok mit mondani, senki nemtud kiigazodni rajta, alig van otthon és egy lány..'
Álmomban sem hittem volna, hogy ő az. Igaz eltávolodtunk egymástól. 16 évesen alakítottuk meg a bandánkat Girlkiss-t. De egy kis idő múlva bebizonyosodott, hogy csak kihasználtuk egymást. Így én kiléptem a zenekarból. És csűnyán összevesztünk. Ez lett volna a bosszú??
A ráadás, csak akkor jött mikor összejöttem, volt barátommal Olivérrel 1 évvel ezelőtt. Végső elkeseredésemben. Persze, hiába győzködtem magam, senki nemtud megváltozni, ő sem tudott. Két barátnőt tartott. Nem foglalkoztam vele. Márcsak félltem a magánytól ami megint rám szállt volna. De egy idő után megelégeltem, szakítottunk. Persze ez is beszédtém lett a faluban.
Soha nem hevertem ki ezeket. És még a mai napig a történteken rágódok.
Újságot nem olvasok, Tv-t nem nézek. Csak könyvet olvasok.
Ideje fel kellnem... Gondoltam, hisz ezeken megin végigrágódtam, mert mint már mondtam hozzátartozott az életemhez.
Megszólalt a csengő.
Nagy csodálkozás fogott el. Hisz senkivel nem voltam jóban. Ágota is elköltözött Németországba a barátjához, és csak 2 hónaponta szokott jönni hozzám. És nem most volt az ideje. hát akkor ki lehet?
Odatántorogtam az ajtóhoz, és mikor kinyitottam csak egy suhanó alakot láttam. Majd egy ujság hevert előttem.
" Lilo Steiner kitálalt volt barátnőjéről. Kata Schmidtről. Elmondott minden titkot. Arra még nem jöttünk rá, hogy barátjával miért veszett össze. Ugyanis Mr. Kaulitz, a cikk elolvasása után, dühös pillantásokkal övezve leszidta barátnőjét. De késő volt, a titok nap világot látott. További információk a 10. oldalon."
Levert a víz, izzadtam, szédültem, hányinger kerülgetett. Hisz annyira menekültem a múltam elől... ÉS most.... most utolért...
