ลz élєт ลмiяe иεм vágytam . . .

Hogy hangolódj rá.          Ziháltak. A levegő párájától és a rájuk vetődő langyos hullámoktól ziháltak. Egymással szemben ültek még. Igazság szerint a zihálás a futás miatt keletkezett. Mikor a lány kézen fogta a fiút…

Hol volt hol nem, messzi tengereken túl, hideg és éhínségen túl, pár határon túl, az Ibizai tenger partájánal, a nap lenyugvó légtere előtt állt egy fiú és egy lány. Mezítlább álltak a tenger bemenetelénél. A tenger örömest csókolgatta bokájukat. A nap lemenő sugarai…

-Lépjünk le innen, csak pár napra, de most szükségem van rád, kérlek- nézett a szemembe, és könyörgött.Hogy lehetne ezt megcsinálni? Nem mintha nekem lenne vesztenivalóm. Miközben ott feküdtem mesztelenül a karjaiban végig gondoltam a lehetőségeket. Nekem nincs senki. Tesóm…

Két pár. Két egymást régen látott pár. Egymás karjában minden gondjukat félre vetve csókolóznak. Észre sem véve, hogy egymás ruháját szakítják le. A fiú szépen óvatosan végigszántott a lánykecses puha és vékony hátán. Melltartóját egy rövidke mozdulattal kikapcsolta…

Ott voltam. Hogy kerültem ide?Futottam... egy dombon...Az eseményeket kívülállóként figyeltem. De tisztán láttam, hogy önmagam fut velem szemben. És... Nem hiszem, de igen jól látom.. Nevetek. Önfeledten, és boldogan. Cinikus vigyor jelent meg a néző énemen, hisz már azt sem…

-Mi mi micsoda?- kérdezte értetlenkedve, és az elmúlt 2 órától létrejövő hüppögésemtől alig tudtam beszélni.-Bill mindjárt itt van.-felelte egyszerűen.-mi..mi...nek??-mert...-kezdte-szerintem majd ő elmondja, megbeszélitek jó?-nem. ne...m aka..rok semmit megbeszélni ve..le...…

Mivan akkor ha akkor éppen nemjön senki?Ha sikerül a merényletemnek és a fekete rózsa után ugrok. Valószínűleg nem tudnátok meg az igazságot.Persze, nem gondoltam, hogy mélyült állapotomban, valaki lát. Valaki aki nagyon közel áll hozzám. Gondolataimat, lekötötte a fekete…

Mit tehetsz olyankor ha egyedül vagy a bánatoddal, csendben, sötétben egy erkélyen??Talán mindenki másképp érez ilyenkor...Abban a pillanatban nem tudom mi tartott vissz adtól, hogy felkászálódjak a kis sarkomból, és felmásszak az erkélyen álló korlátra és belevessem magam a…