-Mi mi micsoda?- kérdezte értetlenkedve, és az elmúlt 2 órától létrejövő hüppögésemtől alig tudtam beszélni.
-Bill mindjárt itt van.-felelte egyszerűen.
-mi..mi...nek??
-mert...-kezdte-szerintem majd ő elmondja, megbeszélitek jó?
-nem. ne...m aka..rok semmit megbeszélni ve..le... semm..it mondd neki kérlek, hogy ne jöjjön ide- kérleltem, már amennyire tudtam.
Mélyen a szemembe nézett, és adott egy puszit a homlokomra.
-rendben, de most mindent el kell mesélned az elejétől a végéig.
- nem furcsa?? vagyis, nem gondolod, hogy nem akarom ezeket nem veled megbeszélni, az ágota például holvan, mert vele is össze kell vesznem...és jut eszembe téged is elakartalak küldeni a francba..
Igen, nálatok is van olyan pont mint mindenkinél, amikor már nem vagy szomorú sem csalódott, csak iszonyúan dühös... földetrengetően haragos. Hát igen, ez történt abban a pillanatban velem.
- Kata, tudom, hogy megkell beszélned valakivel!! Mindig is olyan voltál! Mondd el. Tudom, hogy vmi nem stimmel, és nem csak az, hogy Billel szakítottatok. Vmi más, nem szoktál ennyire ki lenni, tudom, hogy szerettétek egymást, és hogy nagyon szar, de vmi nem stimmel.
- azt hiszed- nevettem fel gőgösen- hogy 5 év után pont veled fogom ezt megbeszélni? Ohh hát persze idejössz és én majd mindent elmondok, kiöntöm neked a szívem...
-Kata...
-Nincs Kata... inkább Cigi cigi van... adjál cigit!!!
Nem vártam meg a válaszát, otthagytam. Felkaptam egy melegítőt, egy sapkát és lefutottam, a közeli boltba. Persze közben kavargott az agyam. Minden olyan szar. Csak így tudok fogalmazni. 5 év eltelt. Nagy nehezen lenyeltem elrejtettem a bánatom. Hisz mindent elvesztettem, az egész életemet. Árnyékom voltam vagyok önmagamnak. Lélegzek, cselekszem de a szívem hallott meghallt. És nem látok rá reményt, hogy visszakapjam.
De most mit várt Tom?? Gondolkoztam tovább. Azt hogy elmondjam neki, hogy mi bánt?? ugyan megszoktam, hogy mindenki vagy megvet vagy utál. Kiközösítenek. Megszoktam és az életem részévé vált. Miközben puffogtam, durrogtam a már megvásárolt cigimmel együtt visszafelé baktattam Tomhoz. Elhatároztam, hogy bocsánatot kérek. Hisz csak segíteni akart. Azon gondolkoztam, hogy mit fogok mondani, közben Tom agya teljesen már felé derengett...
'nem kéne...de de kéne'- miközben Tom ezen gondolkozott, kezei önmagától működésbe léptek, kutatott... Maga sem tudta mi után, de tudta, hogy vmi nem stimmel. Talán megérzés de az előjelek is lehettek. Az első 10 percben nem talált semmit, majd talált egy dossziét. Eldugott helyen a ruháim között. Épp vette volna elő mikor megcsörrent a mobilja. A kijelzőn 'cica' virított.
-nah szia! Monnd!
-Szia!Hol vagy? Mikor jössz vissza a hotelbe- hallatszott Ágota hangja.
-Itt vagyok Katánál, lassan megyek. Jó?
-Rendben, ne menjek oda??
És akkor abban a pillanatban megtalálta. Elfehéredett.
-ne...nem kell, édesem most mennem kell! szeretlek szia- és már hajította is el a telefonját. Hisz ott tartotta a kezében, amit mindenki elől titkoltam. És előtte lebuktam.
-Kataa-morgott maga elé- uristennn min mentél te keresztül???
Közben én már az ajtóban voltam, Tom már nem állt ott ahol hagytam, nem volt a kanapén, kiálltoztam, hogy holvan, de amikor már teljesen feladtam a reményt, gondoltam elment, ott állt. a hálóban, kezében a féltve őrzött papírral.
-Toomm- suttogtam hófehéren.-miért kutattál??
-Hahhóóó-hallatszott egy másik hang az előszobából. Én csak álltam dermedten és figyeltem, hány másdoperc alatt, derülnek ki a dolgaim, és változik meg ismét az életem.
Tudtam, hogy Bill megjött és felénk tartott, de lefagytam.
Bill az ajtóban állt és kérdően néz, mivel én halálsápadt voltam, Tom pedig meggyötört és sajnálattal telve nézett rám.
Tom állt, és nem fogta fel, hogy mire jött rá.
Én pedig csak álltam megsemmisülten.
-Hát itt....
-Tom, kérlek meg ne szólalj!- nyögtem ki...
- Miért nem mondtad..
-Csend!-mordultam rá.
-Miért nem értesítetted legalább Billt vagy engem?
-Miről van szó?-szólt közbe Bill.
- semmiről-mondtam mérgesen.
-Bill- szólalt meg Tom, én elkezdtem remegni, mert ha kimondj nekem végem- Katának...- megakadt- Katának abortusza volt miután elhagytad, autóbalesete volt...-nyelt egyet- mikor eljött tőlünk...és itt-mutatta fel az irataimat- az áll, hogy lehetséges, hogy nem lehet gyereke...
Megfagytam, megdermedtem?? Nem is tudom melyik volt odaillő... annyit tudtam, vége. A fejem szédült a vérnyomásom egekbe szökött, szédültem, hányingerem volt, remegett kezem lábam..
-nem- csak enyit tudtam kimondani.
A földön kötöttem ki.
