'most nem akart mást, csupán megnyugtató közelségét. érezni akarta meleg meztelen testét az övé mellett, lehelletét a mellkasán, szívverését az övén. szerette volna ugyanazt a békességet nyújtani, amit tőle kapott...'
ÉS hogy ki gondolta? Nem lehet eltdönteni. Egyikünk jobban falta a tekintetével a másikat. Hisz oly rég voltunk így együtt. 4-5 éve?? akkor még minden rendben volt. látszólag..
És akkor most mi legyen? Minél előbb véget kell vetni ennek a szituációnak. A feszültséget kézzel tapintani lehetett.
-öööhhh- nevetséges de mindenki egyszerre.
Bill nézet engem. Én néztem Billt. Gábor nézett engem. Én néztem Gábort. Gábor Lilot nézte. Lilo gábort. Lilo engem. Én őt. Lilo Billt Bill Lilot. Szóval érthetitek, tekintetünket egymáson legelgettünk, hátha valaki előtud állni egy értelmes magyarázattal.
-jut eszembe- megszólaltam, előtőtek az emlékek, sorba villantak előttem, Billel a közös együtt töltött éjszakám, Liloval a hintaágyon való sziesztázás, Gábor mikor először ölelt át, mert kideült az unokatesód vagyok történet. szóval az az emléksorozat, ami minden rendben volt. de vége lett Lilo tett róla... na és persze ne maradjon bűntárs nékül Bill is. éreztem, ahogy arcomba szökik a vér..- ti ketten takarodjatok innen, és boldogítsátok egymás életét- üvöltöttem.
- tudod- közelített felém Lilo- boldogítjuk egymást, minden értelemben.
Hátranézett Billre. Ő mint aki megsemmüsült még mindig engem bámult. Talán most fogja fel, vagy mit érez. mi történik. nem értem.
- Lilo menj a hotelbe- szólalt meg eléggé magabiztos hangon.
- mivan- Lilo- nem.
-De.Ezzel vita befejezve. Nekem még beszélnem kell Katával.- itt rám nézett.
-Hát ez igazán megható- szólalt meg Gábor- Lilo húzz a hotelbe, én addig visszakönyörgöm magam Katához.
Váratlan képsorozat. Bill bemászott Gábor képébe.
- Téged ki a franc kérdezett- végig a szemébe és tagolta a szavakat.
- És neked ki a franc mondta, hogy én beszélni akarok vele- társultam a ki nyeri a farkasszemt versenyhez.
- És kimondta, hogy én elmegyek.- és Lilo is velem szemben nézett.
Ez milyen irónikus jelenet. Pár évvel ezelőtt, ugyanígy álltunk. CSAK. Egymást átölelve italozgatva táncolva. Most pedig versenyezni lehetett volna ki tud jobban gyűlölködve nézni.
- Na jólvan nem érdekel senki...mindenki menjen el innen. - mondtam, és Gáborra is erősen néztem.
Lehet mindenkinek eljutott az agyáig. Felesleges emlékfelszakadások halma. Láttam Lilon, hogy ahogy végig nézett Gáboron eszébe jutott sok szép emlék. A vidámpark, a szenvedélyes szeretkezésük, szűlő csere... Kicsit lelkiismeretfurdalásom támadt, hogy ennek én vetettem véget. De szinte ahogy előjött abban a pillanatban tűnt el, helyét harag düh félelem sírás váltotta fel.
MEgindultak az ajtó felé. Szépn lassan Bill ment leghátul. Mikor a bejárati ajtót elérte hártranézett. Látta, ahogy hátatfordítok, és mint egy rongybaba rámomlok az ágyra. Megfordult visszajött becsapta a bejárati ajtót. Bezárt a kulcsot meg eldobta valahova,csak a hangját lehetett hallani.
Én mindent pillanatok alatt éltem meg. Hátranéztem láttam Bill közeledő alakját, ahogy elért az ágyamhoz megához rántott és ...
Gábor és Lilo egymás mellett haladtak. Néma csendben. Nem vették észre, hogy Bill nincs mögöttük. Ez meglehetősen furcsa volt. Lilo szemszögéből.
Megállt, ránézett Gáborra. A fiú őt nézte. 'milyen gyönyörű még mindig- gondolták ugyanazt'. Szinte egyszerre, mindekettő cselekedett. Egymás karjai között voltak.
Közben Ágota barátnőm, és a szívszerelmem Tom, a Magyarországra tartó gépen ültek.
-Alig várom, hogy lássam Katát- szólalt meg Ágota.
- Hát még én- mosolygott Tom, majd szájon csókolta barátnőjét....
folyt.köv.
