-Lépjünk le innen, csak pár napra, de most szükségem van rád, kérlek- nézett a szemembe, és könyörgött.
Hogy lehetne ezt megcsinálni? Nem mintha nekem lenne vesztenivalóm. Miközben ott feküdtem mesztelenül a karjaiban végig gondoltam a lehetőségeket. Nekem nincs senki. Tesóm kinnt van Németbe és csak néha beszélünk. Szüleim fennt laknak Pesten, szóval úgy igazándiból senkinek sem hiányoznék, csak a macskámnak. Bár szerintem ő is örülne,hogy megszabadulhatna tőlem.
Igen, nekem semmi vesztenivalóm nincs, azonkívűl, hogy a szívemet ismét odaadnám Bill Kaulitznak.
Miközben merengő barna szemeibe néztem, rájöttem, hogy neki igenis van veszteni valója. Ráadásul nem kevés.
-De Bill, neked van életed.- eléggé értetlenül nézett rám- Ott van neked a karriered, a családod, Tom, és van banőd. Mondcsak mit szólnának ahhoz, ha most pár napra eltűnsz. Édesanyád infarktust kapna, Tom ideges lenne, Lilo...Liloról jobb nem beszélni. Bár valószínűleg megöletne engem.
-Tomnak szólnék, és csak ő tudná a teljes igazságot, és úgy gondolom ő megértené. Anyunak is kitalálna valami hihetőt ebben biztos vagyok. Lilo... Liloval, meg nem vagyok valami jóban manapság, egyre jobban távolodunk el egymástól. Szóval neki is mondok valamit, vagyis jobb ötletem van... Tom mondd neki valamit.- megállt, megersztett egy széles vigyort- a média, meg különösebben nem foglalkoztat.
Pár óra múlva arra lettem figyelmes, hogy egy repülőn ülök, Bill mellett, és nézem a felleget.
Hiheteten, hogy igen mondtam. De az életben egyszer boldog akartam lenni. Jelenleg olyan vagyok mint ezek a felhők, van pár halvány, van pár sötét és van olyan amit egészen nem lehet látni.
Úgy gondolom közéjük tartozom. A nap hatására, kivilágosodom, a zivatar hideg hatására besötétülök. Számomra a napot Bill jelentette, hisz amikor megjelent mellettem, kivilágosodtam, ragyogtam, és átengedtem magamon a nap sugarait. De mikor eltűnt és egyedül lettem, besötétültem, és zivatar felhővé válltam. Rossz sötét felhővé...
-Mi az hogy elment?-kellt ki magából Lilo.
-Elment- felelte egyszerűen és tömören Tom, immár 20-ra.-Dolga van, Egy riportra elhívták. Mint már mondtam 4 nap múlva újra it lesz és nyomorthatod az életét továbbra is.
-Tom- szólt rá barátjára Ágota- fejezd be légyszíves.
-Én befejezném, ha nem kérdezni ő-itt Lilora mutatott- mindent meg 100x. Szóval ismételjük meg mégegyszer, fontos hvást kapott, el kellett repülnie 4 napra, nem tudott elköszönni még tőlem sem, mert a gépet lekéste volna. Egy riportot ad ott és már jön is haza.
-aha... és hol van az az ott?- kérdezte Lilo.
Erre, Tom nem tudott mit felelni hirtelen, hisz testvérével azt nem találták ki.Ezért rögtönzött.
- Spanyolországba, de azt pontosan nem tudom melyik részére.
-Oké, akkor felhívom.
-Neeeeem!-kiáltott kissé hevesen Tom- repülőn van, majd később tudod.
Persze ez kicsit furcsa volt egyaránt Lilo és Ágota számára, hogy Tom ennyire titokzatos. Ágota személy szerint sajnálta Lilot, hogy nem tudta elmondani Billnek hogy terhes.
Lilo pedig, valahol örült ennek, de ideges is volt. Nem tudta mit csináljon. Legyen igazságos, vagy hazudjon. Hisz ha Billnek mondja, megváltozik minden. De ha Gábornak, akkor is megváltozik minden. Nem tudta, csak azt az egyet, hogy boldog akar lenni, és biztonságban felnevelni a gyerekét. És már azt is tudta, hogy igaz lesz vagy hamis...
A felhők eltűntek, és márcsak Ibiza csodálatos partjait láttam. Gyönyörű kék tenger, hatalmas pálmafák, homokos tengerpart, vidám fürdőzők, luxusnál is luxusabb hotelek.
-Bill, hogy tudtad ezt te ilyen gyorsan elintézni? Az egyik pillanatban még otthon voltunk, a másik pillanatban meg már Ibizán. Mond hogy le...
-tudod-tette a kezét a számra- van előnye annak ha egy sztárnak vagy a csaja-majd egy eszméletlen vigyort villantott felém, amitől önkéntelenül is elnevettem magam.
Leszállás után, elmentünk a szállásunkra. Most már tudtam, vagyis sejtettem minek volt köszönhető,hogy egy 5 csillagos szobánk vált pár napra az otthonunká.
Mikor körülnéztem,a zt hittem dobok egy hasast. Persze régebben, mikor jártunk, akkor is voltak pazar körülmények, és pazarnál pazarabb nyaralások és utazások, de az utóbbi ezeket megsem közeltette. A szobában, a szokásos balchaidos francia ágy állt. aminek mindkétt oldalán éjjeliszekrény állt. A jobb oladlin pedig egy hatalmas ajándék kosár.
-Ezt berakom a hűtőbe este megisszuk- vette ki Bill a körübelül 25 Eurós pezsgőt a kosárból.
Én tovább ámuldoztam. Az ágy mellett volt egy üvegajtó, ami vlószínűleg az erkélyre vezetett. Odamentem és kinyitottam. Mivel napnyugtára értük el Ibiza partjait, a napot már csak pár vagy inkább sokszász sugár díszítette, ami messze a tenger végéről bukott fel. A vízen táncot jártak, mint akik egymást kergetik, és közben önfeledten kacarásznak. Csodálatos látvány volt. A tengerparton, pár szerelmespár sétált, mezítláb a homokban. A hullámok amiket a nap sugarai a táncuk és kergetőzésük invitálásából hozzájuk sodort, nyalogatta a lábukat.
Alig hittem el, hogy ez velem történik meg. Velem aki, 5 éven át szenvedett. Azt hittem, és úgyis gondoltam, hogy ebben a 4 napban boldog leszek. Nem fogok semmivel foglalkozni. Nem gátolja meg senki, hogy boldog legyek. Persze lelkem legmélyén sejteni véltem, hogy még vár rám sok megprbáltatás.
Önkéntesen is a hasamra tettem a kezem. Mi lesz ha, tegnap sikerült. Tudtam őrültség volt azt feltételezni, hogy egy kis Bill van a hasamban. Hisz az orvos megmondta, így is csoda, hogy túlélte akkoriban a hasszrúst és aztán vetélés.
'-sajnálattal közlöm, lehetséges, bár nem tény, de lehethogy többé nem képes gyereket várni.-hangzottak az orvos szavai a fejemben'
Egy kéz érintett meg hátulról. Tudtam, hogy Bill az. Márcsak az illatából is felismertem, enyhén fűszeres és mentolosan férfias illata volt. Átölelt és együtt néztük a naplementét.Nem szólaltunk meg, felesleges lett volna. Csak öleltük egymást, és éveztük a pillanatot,
a pillanatot, mikor együtt lehettünk...
a pillanatot, mikor nem számított senki...
a pillanatot, amit nem vehetett el senki....
a pillanatot, amit csak nekünk szánt az isten...
a pillanatot, amiből oly kevés adódott az elmúlt év során...
a pillanatot, ami a 4 nap elteltével szertefoszlik, és fényre derül az igazság, amit senki sem sejt...
